Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
Főpolgármesteri felterjesztés a belügyminiszterhez a barakk-lakótelepek közegészségi állapotáról 1937. április 26. A székesfőváros szociális viszonyainak és főleg lakáspolitikájának tanulmányozása során 1937. évi április 20.-án a főpolgármesteri hivatal vezetőjének, dr. Flaxmayer József főjegyzőnek kíséretében meglátogattam a székesfőváros területén létesített Auguszta-, Zita-, és Mária Valéria 1 elnevezésű barak-lakótelepeket. Az ott tapasztalt rendkívül szomorú, antiszociális és főleg a közegészségre ártalmas viszonyok arra késztetnek, hogy tisztemből következően Nagyméltóságodnak sürgős jelentést tegyek. Megállapításom szerint kétirányú tevékenységre van szükség: 1. erőteljesen törekedni arra, hogy nagyvonalú rendezéssel ezek a nyomortanyák mielőbb megszüntethetők legyenek, 2. addig is azonban, amíg ez megvalósíthatóvá válik, a közegészségügyi nézőpontból halaszthatatlanul sürgős munkálatokat el kell végezni. Ami az 1. alatti intézkedést illeti, van szerencsém Nagyméltóságod tudomására hozni, hogy erre vonatkozóan érintkezésbe léptem a székesfőváros polgármesterével, aki bár érthető aggodalommal keresi a megfelelő végleges megoldási módozatokat, a kérdés megoldását előkészítendő szükséges intézkedéseket részben már megtette. A 2. alatti feladatok megvalósítását illetően, nevezetesen a telepen levő árnyékszékeknek és szemétgyűjtő ládáknak szaporítására stb. részben a tiszti főorvostól, részben az illetékes kerületi elöljáróktól jelentéseket kértem be, aminek következtében a halaszthatatlanul sürgős intézkedések, az előírt formák betartása nélkül, már meg is történtek. A kerületi elöljáróknak eddig beérkezett jelentéseiből megállapítottam, hogy ezeknek a visszás állapotoknak megszüntetésére a kerületi elöljárók már a múltban is igyekeztek megfelelő intézkedéseket tenni, sajnos azonban eredménytelenül. A X. kerületi elöljárónak az árnyékszékek szaporítására vonatkozó felterjesztéseit például a kormányhatóság pénzügyi fedezet hiányában háromízben is elutasította és az építésrendészeti, valamint a kihágási eljárások sem hozták meg a kívánt eredményt. Az anyagi eszközök sajnálatos hiánya tehát az elsőfokú közegészségügyi hatóságoknak azt a törekvését, hogy a fennálló közegészségellenes állapotokat kiküszöbölhessék, teljesen illuzóriussá tette. 1. 1920-ban és 1921-ben rendelte el a kormány a X. ker. Pongrác úti (Auguszta-telep) és a IX. ker.-ben az Üllői út — Gyáli út — Szabadkai út — Ecseri utca által határolt területen levő (Mária-Valéria-telep) barakktelepeknek szükséglakásokká átalakítását. A nyomor fokozódása következtében ezeken a helyeken alakultak ki a főváros ellenforradalmi korszakbeli legismertebb nyomornegyedei. E nyomortelepek felszámolására az 1930-as évek második felében több elképzelést és tervet dolgoztak ki, de lényegében csak a főváros felszabadulását követően tűntek el.
