Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

Dömötör Mihály belügyminiszter támadása a szabadelvű-demokrata városvezetés ellen a fővárosi törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalásán 1920. május 26. A lefolytatott vita azzal az érdekes jelenséggel járt, hogy az igen t. demokrata párt részéről, azok a férfiak, akik valamikor tevékeny és vezetőszerepet játszottak a főváros közéletében, felhasználták ezt az alkalmat arra, hogy nagy védőbeszédeket mondjanak el Budapest főváros közigazgatásáról, gazdálkodásáról és adminisztrációjáról. Ezen felszólalások alatt őszintén megvallva úgy voltam, mint Ibsen Nórájában, vártam a csodát, vártam hogy az illető urak, egymás után fel fognak szólalni és ki fogják jelenteni a következőket: Ez a város sokat vétkezett nemzetével szemben. Hálátlansággal fizette meg azt a sok jótéteményt, amiben a magyar nemzet részesítette. (Igaz! Űgy van! a jobb- és a baloldalon. Mozgás a középen.) Nem kezelte vagyonát a megfelelő kereskedelmi gondossággal... Bárczy István: Ez nem áll! Pető Sándor: A fővárosról nagyobb kegyelettel beszéljünk! (Zaj.) Sándor Pál: Bizonyítani kell, ha ilyet állít! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! A belügyminister urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Dömötör Mihály belügyminister: Ami a kegyeletet illeti, mikor az elmúlt esztendőben ez a város kiinduló pontja volt a destrukciónak... (igaz! Úgy van! a jobb és a baloldalon.) Bárczy István: Nem a törvényhatóság! Dömötör Mihály belügyminister: ... akkor nagyon időszerűtlen a képviselő úr részéről a kegyeletre való hivatkozás. (Igaz! Úgy van! Felkiáltások balfelől: Megmondotta Horthy is, amint bejött Budapestre!) Bárczy István: A törvényhatóság sohasem volt! (Ellenmondások a baloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Dömötör Mihály belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Ilyen irányú felszólalás esetén azt is vártam volna, hogy a felszólaló t. képviselő urak kijelentsék, hogy a jövőben ezen változtatni kell, hogy más irányban kell a fejlődés szellemét vezetni és ebben a munkában felajánlják ők is értékes segítségüket. Nézetem szerint ez lett volna az az út és mód, amely a megértést szolgálta volna és közös munkához vezetett volna. Sándor Pál: Nem volt Kanosszára

1 szükség. (Zaj.) Dömötör Mihály belügyminister: Bármilyen hálás volna reám nézve, hogy belemenjenek a felvetett kérdések vizsgálatába, bármilyen kitűnő alkalmat nyújtana a cáfolásra, ezeket a részleteket nem kívánom tárgyalni, egyrészt azért, mert azt tartom, hogy elsősorban az általam képviselt javaslat tárgyához kell ragaszkodnom, másrészt azért, mert azt is tartom, hogy ez olyan kérdés, amelyben a magyar nemzet már végérvényesen meghozta ítéletét. (Úgy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) 1. Canossa olasz várában alázkodott meg IV. Henrik német császár VII. Gergely pápa előtt 1077-ben.