Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

célkitűzéseit, abban igen nagy része van a most előadottaknak, mert minden erőszak reakciót szül, visszahatással van és ha azt mondom, hogy voltak Nep. jelvényes urak, akik mégis a mi pártunkra szavaztak, akkor ezt ezeknek a listáknak méltóztassék tulajdonítani. Mi szükség volt arra, hogy Wolff Károllyal szemben a saját kerületében a miniszterelnök úr lépjen fel? Ennek semmi értelme nem volt, hiszen a miniszterelnök úr nem akart bizottsági tag lenni. Hacsak azt nem akarták elérni, hogy hatalom nélkül is Wolff Károly titkos szavazással 300-zal több szavazatot kapjon, mint a miniszterelnök úr. Mi értelme volt annak, hogy a miniszterelnök úr kitegye magát a budai kerületben ilyen vereségnek? Ennek semmi értelme nem volt. A tények azt bizonyítják, hogy az előző országyűlési választással szemben a kereszténypárt 1,4 %-kal emelte szavazóinak számát, a Nep. pedig 0,5 %-kal csökkentette. Vagyis elfordulás történt a párttól éppen ezen erőszakoskodások és a szerencsétlenül összeállított listák következtében. Azt hiszem, hogy most, amikor közös munkára akarunk indulni a városházán, helyes, ha ezeket a tényeket és igazságokat leszögezzük, megállapítjuk a hibát, ami történt és iparkodunk a jövőben ezeket a hibákat elkerülni s vállvetve dolgozni a fővárosban. Az, hogy most a választási statisztikusok különböző számadatokkal dolgoznak, különböző összehasonlító eszközöket használnak fel, ne tévessze meg a komoly embereket, mert hogy lehet elfogadni őseiknek a községi polgári pártot és azzal hasonlítani össze az előhaladást és nem fogadni el őseiknek a frontharcos pártot, holott a kettő magjának összetételéből alakult a párt. Nekünk látnunk kell azt, hogy ezeknek a mesterkedéseknek korszaka lejárt. Öntsünk tiszta bort a pohárba és állapítsuk meg, hogy Budapest 27 %-a Wolff Károly híve, 25 %-a Gömbös Gyula híve, tegyük össze ezt a két erőt és a kettővel meg van a nyugodt városi kormányzás lehetősége. Nem lehet olyat mondani harc közben sem, hogy Wolff Károly álkeresztény. Ót nem szabad ilyen jelzővel illetni, pláne annak, aki zsidókomponistáját hozza be listáján a törvényhatóságba. A Tiborok nem váltak be, mint pártszervezők.

23 (Derültség.) Mi, mint nagyobbik párt, nagylelkűek leszünk, mi, mint idősebb testvér, el fogjuk felejteni a fiatalabb csíntevéseit s készek és hajlandók vagyunk arra, hogy a régi helyzetben teljes energiánkkal, teljes szaktudásunkkal és városházi tapasztalatainkkal segítségére megyünk majd annak a pártnak, amely csupa városházi analfabétákból van összeállítva. Hiszen az önök listáin csak négy úr van, akinek városházi múltja van, a többi mind olyan, akinek kalauzra van szüksége, ha a városházán mozogni akar és akiknek évekre van szükségük, amíg a városi kérdésekbe bele tudnak szólni. A helyzet tehát maradt változatlan, Wolff Károly továbbra is a városháza vezére. A törvény, amelyről beszélek, nem érte el még azt a célját sem, hogy a helyzetet bármilyen irányban megváltoztassa. Úgy látom, hogy ez a törvény teljesen tárgytalan, pénzügyi jogosultsága egyáltalában nincsen, közigazgatási tekintetben pedig csak rontotta a helyzetet. Pártpolitikai tekintetben nem hozott újat és nem teremthe23. Utalás arra az állítólagos tényre, hogy Gömbös volt ellenforradalmár tiszttársával Eckhardt Tiborral, aki ez időben a kisgazdapárt vezére volt, együtt állította össze a képviselőjelöltek listáját.