Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

a paptagok száma is. Igaz, hogy a ferencvárosi plébános, Hunkár Géza nem óhajt többé jelöltetni, de a többiek ragaszkodnak jelöltetésükhöz.

3 Ezeket óhajtottam Eminenciádnak magas tudomására hozni, mielőtt felvetném a kérdést, méltóztatik-e a helyzetnek ilyetén ismerete mellett is ragaszkodni Uhlár esperes úr jelöltetéséhez. Beszéltem Uhlár esperes úrral, aki maga nem óhajtott jelöltetni, mikor azonban arról értesült, hogy Eminenciád súlyt helyezne az ő megválasztására, kijelentette, hogy Eminenciád óhaja rá nézve parancs. Viszont Wolff Károly általam terjeszti Eminenciád elé azt az alázatos kérelmét, kegyeskednék Eminenciád arra az elvi álláspontra helyezkedni, hogy a papi bizottsági tagokra vonatkozóan tartassék fenn a status quo, vagyis újabb papi egyének a hatóság részéről ne nyerjenek engedélyt a jelöltetésre. A magam részéről még azt vagyok bátor ehhez hozzáfűzni, hogy a több oldalról megnyilvánuló papi önjelöléseknek vagy jelöltetéseknek legegyszerűbben tényleg azzal lehetne elejét venni, ha a hatóság azt az általános kijelentést tenné, hogy újabb papi jelöltetéseket nem óhajt. Vonatkozik ez a Ripka-féle kérelemre is, amely Eminenciádnak imént vett kegyes leirata kapcsán érkezett hozzám. Meggyőződésem az, hogy sem nem indokolt, sem nem kívánatos, hogy a keresztény községi párt és a nemzeti egység pártjának

4 szervezkedésén kívül Ripkáék és Kozmáék külön induljanak.

5 Ez semmi jóra nem vezetne, legfeljebb még jobban megosztaná a budai keresztény közönséget a baloldali alakulatok előnyére. Nem közérdek ez, hanem kizárólag egyes személyeknek magánérdeke. Sehogysem tartanám az egyház érdekében levőnek, hogy a krisztinavárosi plébános ezt az egyéni akciót támogassa. Azonban nehéz ezt Ripkának így egyenesen megmondani, míg ha általános tilalom van a hatóság részéről, amely újabb papi fellépések útját állja, akkor Ripka is megértheti, hogy vele sem teszünk kivételt. Legyen szabad még arra is rámutatnom ebbeli álláspontom alátámasztására, hogy a világi katholikusok szemében, akik most egész biztosan ki fognak maradni a törvényhatósági bizottságból, rossz benyomást keltene, ha az ő rovásukra a papi bizottsági tagok számát mindenáron szaporítani törekednénk. Legyen szabad végül rámutatnom arra a sajnálatos esetre, amelynek híre azt hiszem Eminenciádhoz is eljutott ,— értem Hauser Ignác erzsébetvárosi plébános ügyét —, melyre vonatkozóan idemellékelem a hozzám érkezett sürgönyt, annak igazolására, mennyire nem kívánatos, hogy a papok exponálják magukat a pártküzdelemben.

6 3. A törvényhatósági bizottságnak 1930—1935. között 8 katolikus pap tagja volt. A közgyűlésből egyébként újra nem választás, visszalépés, haláleset miatt 110-en maradtak ki és az örökös tagokkal együtt 91-en kerültek vissza. A paptagok száma 6-ra csökkent. 4. 1933. nov. 8-án megegyezés született Gömbös és Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt vezetője között, hogy a városházi kormánypárt beolvad a Gömbös által szervezett Nemzeti Egység Pártjába (NEP). Az egyesülést Gömbös jelentette be 1933. nov. 12-én egy beszédében. 5. Ripka Ferenc csoportja külön indult a választásokon Községi Ripka Párt elnevezéssel, de mindössze két mandátumhoz jutott: a névadón kívül gr. Apponyi György jutott be a párt képviseletében a közgyűlésbe. 6. Munkácsy Gyula, a Keresztény Községi Párt VII. kerületi ügyvezető elnöke tett feljelentést Hauser plébános ellen rágalmazás miatt. Az ügyben szereplők egyike sem jutott be a közgyűlésbe.