Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

5. készítsen olyan kerületi beosztást, amelybe a kerületek választói létszámuk arányában választják törvényhatósági képviselőiket; 6. törölje el a főpolgármesteri intézményt; 7. tartsa fenn a törvényhatósági tanács intézményét olyan formában, hogy a tanács tagjai csak a közgyűlés által választott tagok lehessenek; 8. tegye lehetővé a törvényhatósági bizottsági tagok korlátlan szólásszabadságát és biztosítsa a tanácskozások nyilvánosságát. 9. az önkormányzat tisztviselőit maga az önkormányzat válassza; 10. tegye szigorúbbá az összeférhetetlenséget; 11. szüntesse meg törvényesen az álláshalmozást, hogy ezzel is biztosítható legyen az ifjúság fokozottabb elhelyezkedése; 12. biztosítsa az önkormányzat számára a költségvetés alkotmányos megalkotásának lehetőségét. Benyújtják, országgyűlési képviselők. Pl. Archívum. 658 f. 4/14 öe. Fogalmazvány. 173. Szendy Károly polgármesteri székfoglaló beszéde a közgyűlésen 1935.január 4. A polgármester legelső kötelessége a költségvetés egyensúlyának fenntartása, nem könnyű feladat akkor sem, ha a közgazdaság iránya emelkedő. Én a főváros pénzügyi szituációját nem látom sötétnek és ha a szigorú takarékosság elvét vihetem keresztül az egész vonalon és ebben a közgyűlés tagjai segítségemre lesznek, vagy ha közpénzek leggazdaságosabb kihasználását fogjuk mindig szem előtt tartani, a túlzott igények és vélt jogok elmellőzésével, a költségvetés az államhatalom jóindulatú segítségével, amit a belügyminiszter úr

1 objektív és tiszteletreméltó személyében biztosítottnak látok, egyenlegbe hozható. Az adóemelést tehát sem szükségesnek, de lehetségesnek sem tartom, megismétlem azonban, ha az adó és közszolgáltatások emelésének eszközével élni nem lehet és nem is szabad, minden más módot igénybe kell venni az egyensúly fenntartására. A közigazgatási tisztviselők és tanszemélyzet jelenlegi illetményeit viszont oly mértékűnek ítélem, hogy ezekből semmit sem szabad elvenni, mert ezzel az alkalmazottak anyagi alapjait rendítenők meg, ami nemcsak erkölcsi, de lényeges anyagi károkat is okozna a köznek. Elvárom összes tisztviselő kollégámtól, kicsinytől és nagytól, hogy hivatali kötelességüket a legkomolyabban és a legpontosabban teljesítsék, úgy a munka minősége, mint az idő tekintetében, mert kijelentem, hogy 1. Keresztes-Fischer Ferenc. 24 369