Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
ezt a mostani törvényjavaslat teszi. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk óta minden eddigi törvény retrográd irányban fejlesztette vissza a főváros önkormányzatát. Nem vitás, hogy az 1930. XVIII. törvénycikk közigazgatási része is életbelépte óta nehezebbé és bürokratikusabbá tette a főváros adminisztrációját úgy, hogy a jogkereső lakosság érdekei már ezzel is veszélyeztetve vannak. Bár az 1930. XVIII. törvénycikk sem szolgálja már az önkormányzatnak a modern jogfejlődésnek megfelelő politikai és közigazgatási elveit — a szociáldemokrata parlamenti csoport még az általános tárgyalás alapjául sem fogadta el annak idején — mégis a most benyújtott törvényjavaslathoz képest legalább az önkormányzat látszatát tartotta fönn és a törvényhatósági tanács intézményének létesítésével bizonyos előrehaladást jelentett a községi igazgatás terén. Ez a törvényjavaslat azonban többek között a 22. és 25. §-a teljesen megfosztja Budapest székesfővárost önkormányzatától. A főpolgármesternek egy éven keresztül való olyan megbízatása, amely a székesfőváros adminisztrációját, pénzügyi és gazdasági érdekeit kiszolgáltatja a központi kormány diktatórikus parancsainak, nem egyéb, mint az önkormányzat tökéletes megsemmisítése. Súlyos sérelme a főváros önkormányzatának a törvényjavaslatban tervezett az az intézkedés is, hogy a fővárosi üzemek élére a kormány kormánybiztost állít. Ezzel az intézkedéssel az a jogos aggodalom merül föl, hogy a kormány a főváros üzemeinek bérletbeadásával, vagy kiváltkép elidegenítésével foglalkozik. Már pedig a főváros üzemei a főváros adófizető polgárságának évtizedek munkájával megszerzett tulajdonát képezik és semmiféle formában nem képezhetik adás-vétel tárgyát. Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása azt a föltevést is kelti a főváros lakosságában, hogy a főváros üzemeiben dolgozó mintegy 25 000 alkalmazott bérét és fizetését a főváros költségvetési deficitje eltüntetésének ürügye alatt a kormány le akarja szállítani. A szociáldemokrata párt ez ellen a terv ellen éles tiltakozással emeli föl szavát. Az általános gazdasági viszonyok leromlása következtében amúgy is fogyasztóképtelenné vált tömegek vásárlóképtelensége máris súlyos válságba kergette a budapesti ipart és kereskedelmet. Ez a válság még jobban elmélyül, ha ezt a réteget is fogyasztóképtelenné teszi a kormány azzal, hogy csökkenti bérét, vagy fizetését. Ezt a várost, a magánvállalkozás érdekszempontjain felül, a munkások tömegei tették naggyá, széppé és emelték kultúrszintre. Nem érdemli meg tehát a főváros üzemeiben dolgozó munkásréteg azt, hogy a kormány kenyerükből egy darabot letörjön. Mindezek alapján javasoljuk, adja vissza a bizottság 1 ezt a törvényjavaslatot a kormánynak azzal, hogy sürgősen terjesszen elő új törvényjavaslatot, amelyben: 1. terjessze ki a községi választójogot minden budapesti lakosra, aki 24. életévét betöltötte és írni-olvasni tud; 2. szüntesse meg a minden választási visszaélésnek eredőjét, a korrupt ajánlási rendszert; 3. törölje el az érdekképviseletek, az örökös tagságok és a hivatalbéliek törvényhatósági bizottsági tagságának rendszerét; 4. tegye szabaddá a választási agitációt szóban és írásban; 1. A képviselőház közjogi bizottsága.
