Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
Most tessék ehhez viszonyítani a munka nélkül maradottak helyzetét. Kétségbeejtő ez az állapot, a megoldást tovább is halogatni, üres ígérgetésekbe fullasztani nem lehet. A mai nap folyamán is olyan riasztó hírnek jutottam birtokába, amely egyenesen kétségbeejtő. Magyarországnak a csepeli Weiss Manfréd-gyár után ezidőszerint legnagyobb gyárvállalata közölte munkásaival, hogy a létszámot nem tudja tovább tartani. Az újpesti Standard villamossági gyár... igazgatósága közölte, hogy ezen a héten azonnali hatállyal 1600 embert kénytelen elbocsátani. Ez 6000 lelket érint. Újpest városát sújtja legelsősorban. Ezen lehetne is segíteni, csak a régen elhatározott, de még ki nem adott automata-telefonközpontok 9 milliós rendelését ki kellene adni a kereskedelmi minisztériumnak. Látjuk azt, hogy az ipar nem bír boldogulni. Koncentrációkat hajtanak végre, aminek az eredménye az, hogy évről-évre kevesebb lesz a munkahelyek, az üzemek száma. Csak végig kell menni a Váci úton és össze kell hasonlítani a mai helyzetet a 10 év előtt állapottal. Sivár kép tárul a szemlélő elé: virágzó, nagy gyárvállalatoknak ma már letarolt, üres telkeit látjuk, egész sereg üzem megszűnt. 1 Csak a nagyobb gyárakat véve figyelembe — nem kevesebb, mint 8000 munkás számára szűnt meg a munkaalkalom, a munkalehetőség, a munkaterület. KN. 1927—1932. XXX. K. 158—159. o. 121. Közigazgatási bizottsági felterjesztés Bethlen miniszterelnökhöz a gazdasági helyzet további romlásának megakadályozásáról 1930. augusztus 11. A székesfőváros közigazgatási bizottságának mai napon tartott ülésében Lázár Miklós és Peyer Károly bizottsági tagok felszólalásaikban foglalkoztak a munkanélküliség kérdésével és rámutattak arra, hogy bár a gazdasági helyzet romlása nem állott meg és a munkanélküliek száma folyton növekedik, a fővárosban a munkanélküliség leküzdésére irányuló akció nagyon lassan halad előre. A főváros lakosságának a munkanélküliség által sújtott része a legnagyobb nyomorral küzd és különösen most, amikor egy esetleg szigorú télnek nézünk elébe, hatványozott mértékben válik szükségessé, hogy a munkanélküliség csökkentése érdekében minden lehető intézkedés sürgősen megtörténjék. Peyer Károly egyidejűen indítványt is terjesztett elő, hogy a közigazgatási bizottság írjon fel a magyar királyi kormányhoz a megfelelő intézkedések sürgetése érdekében, amihez a bizottság hozzá is járult. 1. „Méltóztassék csak végigmenni a Váci úton, ahol még 20 évvel ezelőtt egyik gyár a másik mellett sorakozott... A Váci út ma teljesen kihalt... a napokban fog megszűnni a Váci úton a két utolsó gépgyár; a Wörner és a Láng gyár is leáll. Ezzel szemben tény, hogy a textilgyárak benépesedtek. Csakhogy két textilgyári munkás nem keres egy héten annyit, mint amennyit egy jól képzett szakmunkás keresett a régi világban ezekben a gyárakban. Ha tehát nőtt is a munkások létszáma, fogyasztóerejük ezzel arányban nem nőtt" •— mondotta Malasits Géza a budapesti ipar átcsoportosulásának s a válság termelőerőket romboló hatásának jellemzésére. (KN. 1927—1932. XXXIII. K. 175—176. o.)
