Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

Fábián Béla képviselőházi felszólalása az adóemelésekről, a zálogházi forgalom növekedéséről és a gazdasági helyzet romlásáról 1930. június 11. Budapesten és az egész országban egyik oldalon a lehúzott redőnyök és a bezárt műhelyek mutatják, hogy tényleg nagyon szomorú a gazdasági helyzet, amit bizonyítanak a fizetésképtelenségek és csődök is, addig a másik oldalon Budapesten ez év első négy hónapjában több, mint 2 millió pengő volt az előző esztendővel szemben az az emelkedés, amelyet a székesfőváros adóhivatalai kimutatnak. E szerint tehát ez azt jelenti, hogy most, ebben a teljesen nyomorult, rossz gazdasági helyzetben 2 millió pengővel több pénzt vettek be az első négy hónapban egyedül Budapesten, mint az előző esztendőben. Meg kell állapítanunk azt, hogy amikor az adókulcsok nem emelkedtek, mikor rengeteg adóalany tönkrement, s aki el nem pusztult, annak is rosszabbul megy a sora, hogyan lehetséges az, hogy mégis több az adóbevétel? Itt áll előttem egy köztisztviselői beadvány, amely szerint Budapesten a Tisztviselőtelepen körülbelül 200 családi magánház évi adóját a X. kerületi adószámviteli hivatal az 1930. évre 400—1200 pengővel emelte fel egyszerre. Most ezek az emberek, akiknek nagyrésze kishivatalnok és nyugdíjas, akik nem tudták megérteni, hogy ugyanazon adóalap mellett miért kell nekik kétszerannyi adót fizetniök, mint az előző évben, egy deputációt

1 küldtek fel a pénzügyminiszter úrhoz. Vargha államtitkár úr, a deputáció meghallgatása után azt a kijelentést tette, hogy szó sem lehet arról, hogy az adót a kis házak után az előző esztendei méretekben vessék ki. Nemcsak Budapesten a Tisztviselőtelepen ilyen a helyzet, hanem a tulajdonosok által lakott házaknál mindenütt felemelték az adókat, még pedig nem csekély mértékben, hanem vannak helyek, ahol 2—3—400 %-kal.

2 Az appropriáció

3 tárgyalásánál azt kell nekünk vizsgálnunk, hogy milyen a gazda1. Küldöttséget. 2. A kormányoknak a gazdasági válság időszakában folytatott egyoldalú adóemelési politikája ellen a főváros közgyűlése is tiltakozást jelentett be: „A közgyűlés a legújabb adóemeléseket a közönség teherbírása szempontjából elviselhetetleneknek, az államháztartás helyzetének tervezett rendezése szempontjából pedig teljesen alkalmatlanoknak és céltalanoknak tartja, ezért az adófelemelési rendeletek ellen tiltakozását fejezi ki és felír a kormányhoz e rendeletek sürgős visszavonása céljából, továbbá, hogy az ország pénzügyi gazdálkodását a kormány fektesse új alapokra. Ezért szükségesnek tartja, hogy sürgősen oly kormányzati intézkedések létesüljenek, amelyek alkalmasak arra, hogy a városi lakosság elhanyagolt gazdasági helyzete beható vizsgálat tárgyává tétessék, hogy a vállakozási kedv feljavíttassék és az ipari és kereskedelmi méretek lényegesen kiterjesztessenek.. . az adóterhek kivetésében és az adók beszedésében különösen pedig a végrehajtások és az árverések tekintetében a legmesszebbmenő kímélet alkalmaztassák minden jóhiszemű adófizetővel szemben, akit egyes-egyedül súlyos gazdasági helyzete akadályoz abban, hogy eleget tudjon tenni. Súlyos megterhelésnek tartja a közszolgáltatások után fizetendő késedelmi kamatok mai mértékét, valamint a behajtási eljárásokkal kapcsolatos költségeket is." A határozatot megküldték a társtörvényhatóságoknak is. (1933. febr. 15. Tvhat. biz. közgy. jkv. 1933—76.) 3. Költségvetési felhatalmazási törvény.