Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

hatósági bizottság közjogi (politikai, levelezési, panaszjog stb.) hatáskörébe tartozó kérdések, a székesfőváros tisztviselői karában legfontosabb állást betöltő tisztviselők megválasztása, tisztviselői állások szervezése, megszüntetése, az illetmények, a költségvetés és a zárószámadás megállapítása, üzemek, intézmények, intézetek, közművek létesítése, nagyobb fontosságú városrendezési és háztartási ügyek fogják alkotni. A közgyűlés eddigi hatáskörének további része a törvényhatósági tanácsra fog átszállni. A törvényhatósági tanácsra azonban — figyelemmel a székesfőváros kiemelkedő és különleges helyzetére — még fontosabb szerep vár, mint aminőt az 1929. XXX. t.-c. a vidéki törvényhatóságokban a kisgyűlésnek adott. A törvényhatósági tanács ugyanis felügyeletet fog gyakorolni a székesfőváros egész közigazgatása és gazdálkodása felett. A székesfőváros élén ezentúl is a főpolgármester fog állani. Az eddigi jogállapot szerint a főpolgármestert a főispánokéhoz hasonló jogkör illette meg, a nélkül, hogy figyelembe vették volna azt az eltérést, ami a főpolgármester és a főispáni állás között van. Amíg a főispánt az államfő nevezi ki, és mentheti M bármikor állásától, addig a főpolgármestert az államfő által kijelölt három személy közül maga a székesfőváros törvényhatósági bizottsága választja. Ez a választás szorosabb köteléket teremt a főpolgármester és a székesfőváros között, mint aminő a főispán és a vidéki törvényhatóságok között fennáll. A főpolgármester személyének kiválasztása ugyanis nem kizárólag az államfőtől, hanem részben a székesfőváros elhatározásától is függ és meghatározott időre szól, amely idő alatt a főpolgármestert állásától felmenteni nem is lehet. Kettős hivatása volt a székesfőváros élén. Egyfelől bizalmi embere volt a kormánynak, másfelől — mint a székesfőváros választottjának — önként érthetőleg az is kötelessége volt, hogy a székesfőváros érdekeit a kormánynál támogassa. Ez a törvényjavaslat a főpolgármester eddigi jogállásán nem változtat, de levonja annak okszerű következményeit. Elnöke lesz továbbra is a főpolgármester a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak, a tisztviselők és örökös tagok jelölésére alakított kijelölő választmánynak és az új intézőtanácsnak is, amelybe hat tagot ő nevez ki a végből, hogy az intézőtanács összeállítására közérdekből befolyása lehessen. A főpolgármester fogja kinevezni az igazoló választmány elnökét, a kijelölő választmány három tagját és az üzemi bizottságok egy-egy tagját. A főpolgármester fogja kinevezni a fogalmazó-személyzet legalsó fizetési osztályába tartozó tisztviselőket, a tiszti és kerületi orvosokat, állatorvosokat, a számvevőségi tisztviselőket és a műszaki tisztviselők egy részét. A főiskolai képesítésű ideiglenes hivatalnokokat pedig a polgármester az ő hozzájárulásával nevezheti csak ki. Széleskörű felügyeletet fog gyakorolni a törvényhatósági közigazgatás egész menetére és a székesfőváros gazdálkodására. A törvényjavaslat tehát a főpolgármesternek olyan széleskörű és nagyfontosságú intézkedési, felügyeleti és ellenőrzési hatáskört biztosít, amely lehetővé teszi neki, hogy állandóan rajta tartsa kezét a székesfőváros közigazgatási és gazdasági életének ütőerén és hogy tapasztalatai alapján módjában legyen a közérdekből szükséges eljárás kezdeményezésére. Új elvi alapot teremt a törvényjavaslat a polgármesteri állásra való vonatkozásban is. A székesfővárosi régi tanács intézménye megszűnik és a régi tanács eddigi hatáskörébe utalt ügyeket ezentúl a polgármester egyéni hatóságként fogja intézni. A törvényjavaslat gondoskodni kíván arról is, hogy a kerületi közigazgatás