Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
gyakran jobban lekötötték a politikai és személyi kérdések, mint a konkrét ügyek, nem lehet olyan behatóan tárgyalni, ahogy azt a feladatok nagy fontossága megkívánná. Az 1872:XXXVI. t.-c. a székesfőváros hatáskörébe tartozó közigazgatási ügyek nagy részét a városi tanács hatáskörébe utalta. Az ügyek nagymérvű szaporodása következtében ez a testületi ügyintézés lassúvá, nehézkessé vált és a tisztviselők idejét is túlságosan lekötötte. A törvény főpolgármestert állított a székesfőváros élére a nélkül, hogy annak hatáskörét a székesfőváros különleges helyzetének megfelelően szabályozta volna. A polgármester hatásköre — a tanácsi ügyintézés rendszere következtében — szintén nem volt úgy megállapítva, ahogy azt az ország fővárosa első tisztviselőjének nagyfontosságú hivatása megkívánta volna. Ennek a nagy városnak legfontosabb ügyeit egy a régi elavult képviselőválasztói jog alapján választott 400 tagból álló, gyorsabb mozgásra nem alkalmas testület intézte, amelynek felerészét a legtöbb adófizetők közül kellett választani. Ezt az önmagát túlélt testületet — szervezeti okokból is — előállott belső ellentétek miatt a forradalmak után össze sem lehetett hívni. Ez tette szükségessé az 1920 :IX. t.-c. megalkotását. Ez a törvény három évre szóló hatállyal megállapította a törvényhatósági bizottság összetételét. E törvény szerint a tagok száma 240 választott és 22 olyan tag volt, aki állásánál fogva foglalt helyet a bizottságban. A választójog azonos volt a nemzetgyűlési választói joggal. Az 1920:IX. t.-c. hatálya 1923. évi december hó 31-én lejárt. Ekkor alkotta meg a törvényhozás az 1924:XXVI. t.-c.-et, amely szerint a törvényhatósági bizottság 250 tagból, a testületek és az intézmények képviselőiből és azokból áll, akiknek hivatali állásuknál vagy tisztüknél fogva ülési és szavazati joguk van. A törvényhatósági választójog azonos az országgyűlési képviselőválasztójoggal, azzal a kikötéssel, hogy ez a törvény hatévi helybenlakást kíván. Szóval ez a törvény is csak a törvényhatósági bizottság összetételét szabályozta, de a többi fonákságot meg nem szüntette. Meg kell tehát állapítanom, hogy a székesfőváros közigazgatása nem tud lépést tartani azzal a szédületes iramú fejlődéssel, amelyre nézve tájékoztatást nyújtanak az alább következő adatok: Egy hektárra eső népsűrűség 1869-ben 14,5, 1928-ban 51,5. Épületek száma 1869-ben 9351, 1928-ban 22 016. Lakások száma 1880-ban 77 480, 1928-ban 252 717. Népesség száma 1869-ben 296 867, 1928-ban 960 995. Házasságkötések száma 1874-ben 2526, 1928-ban 10 894. Születések száma 1874-ben 13 194, 1928-ban 17 137. Halottak száma 1874-ben 12 869, 1928-ban 16 315. Gázterm.lés (m 3 ) 1874ben 6 809 000, 1928-ban 90 603 000. Vízleadás (1000 m 3-ben,) 1874-ben 3307, 1928ban 62 438. Ipari részvénytársaságok száma 1874-ben 29, 1928-ban 1709. Áruforgalom: érkezés (mm) 1874-ben 13 219 000, 1928-ban 71 136 090; elszállítás (mm) 1874-ben 6 047 000, 1928-ban 18 565 536. Közúti vasutak személyforgalma 1874ben 8 864 733, 1928-ban 331 669 313. Iskolák száma 1874-ben 161, 1928-ban 740. Tanerők száma 1874-ben 1010, 1928-ban 8786. Tanulók száma 1874-ben 33 601, 1928-ban 162 429. Betegforgalom a községi kórházakban 1874-ben 19 550, 1928ban 80 757. Ápolási napok száma a községi kórházakban 1874-ben 453 347, 1928ban 2 307 772. Ilyen ütemű fejlődés mellett a mostani rendezetlen állapotot már tovább tűrni nem lehet és így — a közigazgatás rendjéért való felelősségemnél fogva — kötelességemnek tartottam, hogy elkészítsem a „Budapest székesfőváros közigazgatásáról" szóló törvényjavaslatot. * * *
