Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

fassisztákhoz, vagy üres listával szavazott. Hogy nem meggyőződésből tették akik visszamentek, azt bizonyítják a jelszavak is. Pl. „oda kell szavazni, mert az ma az egyedül még munkásérdekeket képviselő lista." Vagy „Tudjuk, hogy Peyer gazember áruló, de harcolni kell a fassizmus ellen." Hogy a kezdetben a III. lista felé orientálódó munkások hogyan mentek vissza a szociálfassisztákhoz, azt legfényesebben bizonyítja a Ganz Villany. Ott a választás elején a szocdemek egy választási gyűlést hívtak egybe, amelyre mindössze csak 8-an mentek el és még azok is kiröhögték az előadót. Míg a Hackiék

6 gyűlésére többszázan mentek el. Sőt még egy igen jó röpiratot is adtak ki több ezer példányban a saját költségükön. És még is, mire a szavazásra került a sor a szoziálfassiszták arattak. Persze mindemellett nem szabad lebecsülnünk azt, hogy a bürokráciának még igen nagy befolyása van a tömegekre. Maga az a tény, hogy 170 ezer munkás még hisz abban, hogyha nem is egészében, de azért még is csak védik az ő érdekeiket, ez igen sokat jelent, sőt még az is bizonyos, hogy még egy baloldali lista mellett is, még mindig nagyon sokan lettek volna, akik odaadták volna a szavazataikat. A hármas listára óriási többségben baloldali munkások adták le a szavazataikat. A III. lista nem volt kezdettől fogva fassiszta, ami megtévesztette a főleg a Hackspacher szervezet tagjait és híveit, akik később már csak a szervezetükhöz való ragaszkodásuk miatt is szavaztak a III. listára, anélkül, hogy a későbbi eseményekkel egyetértettek volna. A III. lista megindításakor egy a hangjában és követeléseiben osztályharcos röpirat jelent meg, amelynek követelései, ha taktikailag nem is voltak a leghelyesebbek, de még csak nem fassiszták voltak. Sőt, még egyenesen fassiszta ellenesek voltak, amellyel a tömegek 100 %-ig egyetértettek. És később is, nem csak hogy nem értettek egyet a munkások a fassizálással, hanem egyenesen támadásba mentek ellene. Magát Migrayt, aki az ideológusa volt a fassizálásnak egyenesen gyűlölték a munkások. Olyannyira, hogy amikor megtudták, hogy az egyes üzemekbe előadónak szemelték ki a vele lepaktált Hacki vezetők, azonnal tiltakozó küldöttségeket menesztettek az egyes üzemekből és széltében-hosszában, mint egy óriási botrányt tárgyalták az esetet. Az első nyomásra megretirált maga Hacki is, meg az exponált vezetők is. Azonban voltak egypáran mégis a vezetőségekben, akik már szőröstül-bőröstül eladták magukat a fassizmusnak, akik mindent hajlandóknak mutatkoztak föláldozni a fassizálás érdekében. Természetesen ezeknek az elszánt alakoknak nem volt valami nagyon nehéz föladat előretörni aztán később, miután nem volt aki az ellentállást szervezze. Maga az a tény pedig, hogy volt egy belső, a szervezeten belüli belső ellentállás, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a baloldali munkások belül maradjanak a III. lista keretein, remélve, hogy sikerülni fog a fassisztákat kiverni onnan. Már a nem a közvetlen közelálló munkások nem így ítélték meg a helyzetet és éppen azért van az, hogy ők nem is szavaztak a III. listára. A kívülállók csak a fassizmust látták. így maradtak magukra a Hacki—Migray-ek. Ezt bizonyítják a statisztikai adatok is, amelyek egészen világosan mutatják, hogy tömegesen leginkább csak 6. Hackspacher István volt szakszervezeti esztergályos szakosztály titkár nevének rövidítése. Az 1924-ben bekövetkezett szakadás nyomán az esztergályosok többsége 1930-ig külön szakszervezetet hozott létre. A kiválás — mint a közölt dokumentumból is kitűnik — kárt okozott a munkásmozgalomnak. 15 225