Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Községi Párttal együtt az egykori kisebbségből a többséget adja, holott annak idején az ellenzéki demokratikus blokk 128 taggal vonult be,

3 a választóknak tehát többségét képviselte bent a Városházán. Ennek ellenére tehát előállott egy mesterséges többség a másik oldalon. Mit látunk azóta? Látjuk azt a mesterkedést, hogyan akarják azon gondos előkészítés receptje szerint, amelyről az igen t. előadó úr beszélt, egy új törvényjavaslattal ismét mesterséges kisebbséggé zsugorítani a választók akaratából többségként jelentkező baloldali elemeket. Ezért is jutottunk odáig, hogy immár másodszor kell foglalkoznunk a mandátum meghosszabbításáról szóló törvényjavaslattal, másodszor, mert hiszen hosszú idő kellett odáig, amíg kieszelték azokat a módszereket, amelyekkel meg lehet akadályozni Budapesten a választók akaratának szabad érvényesülését. Megteremtettek egy szörnyű alkotmányt, egy monstrumot,

4 amely teljesen megöli Budapest önkormányzatát, amelyről azt kell mondanom, hogy előre megfontolt intellektuális bűncselekmény kísérlete. És, ha Kossuth Lajos álláspontjára helyezkedem, aki azt mondotta, hogy a municípiumok

5 leromlása egyértelmű a nemzetgyilkolással, akkor azt kell mondanom, hogy itt is szörnyű gyilkolás folyik, amikor Budapest székesfőváros törvényhatóságát így akarják rabszolgaláncra fűzni egy ilyen új törvényjavaslattal, amikor a polgárok szabad akaratát, amely a titkos választáson keresztül keservesen érvényesült a kormányzattal szemben, így akarják megbénítani. Mennyire hatásosan jellemzi mai tanácskozásunknak is törvényellenességét vagy logikai ésszerűtlenségét az, hogy ugyanakkor, amikor itt a közigazgatási bizottság tagjai hallgatják az én beszédemet, mert érdekli őket ez a mandátummeghosszabbító törvényjavaslat, ugyanakkor határozatképtelen lesz a közigazgatási bizottság ülése, amely az új fővárosi tövényjavaslattal foglalkozik. Ne méltóztassanak tehát ilyen helyzetet teremteni, induljon meg a komoly munka, ne méltóztassék a kérdést ilyen alapon felfogni, hogy ez hatalmi kérdés, hanem az a lényeg, hogy mi a politikai rezon, mi a törvényalkotás szüksége és a Képviselőház etikai és jogi érdeke. Amikor legutóbb, 1928. novemberében a mandátummeghosszabbítás kérdésével foglalkoztunk,

6 akkor a t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ez az utolsó eset, hogy a mi ellenállásunkkal szemben meghosszabbítja a mandátumokat. Akkor is ugyanazzal az indokolással kívánta és fogadtatta el a Házzal a törvényjavaslatot, mint most, hogy tudniillik nem akarja két egymás után következő választás izgalmainak kitenni a főváros lakosságát. Immár egy esztendő múlt el a törvényjavsalat tárgyalása óta, már egy esztendő óta nyugodtan és törvényszerűen ott ülhetnének a törvényhatóság termében az 50 % alapján választott új bizottsági tagok

7 és végezhetnék a maguk munkáját, hiszen egy esztendő elég nagy idő ahhoz, hogy az izgal3. Az 1925. évi községi választások után. 4. Torzszülöttet. A szónok az új fővárosi törvény tervezetére utal. 5. Önkormányzattal rendelkező városok. 6. Az 1924. XXVI. tc. még úgy rendelkezett, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok 50%-ának mandátuma 3 év múltán lejár s újraválasztandók. Az újraválasztandó bizottsági tagokat sorsolás útján jelölték volna ki. E rendelkezés végrehajtására nem került sor, helyette, két ízben is meghosszabbították a mandátumok érvényességét. 7. L. előző jegyzetet.