Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

bele kell kalkulálni, mert a nagykereskedelemben legalább 4—5 %, de a kiskereskedelemben még nagyobb százalék az, amivel a boltbérek szabaddátétele folytán a kereskedői és ipari forgalomban az áruk felemelkedtek. Én azt hiszem, a magyar kereskedő és iparos akkor volna boldog, ha olcsón adhatna. De tessék azt a helyzetet megteremteni! Tessék itt az adórendszerben gyökeres változást előidézni! Én, valahány alkalommal felszólalok, mindig szóváteszem a forgalmiadó kérdését, de nem lehet eleget beszélni a forgalmiadóról. • Most méltóztassék megengedni, hogy szóvá tegyem a lakásfelszabadítás kérdését. Ez a kérdés szintén állandó izgalomban tartja a fővárosnak, de gondolom, az egész országnak közvéleményét is. A lakásfelszabadítás akkor volna lehetséges, ha meg volnának a feltételei, ha volna elegendő lakás, hanem nem volna lakásínség és nem volna lakásuzsora. De oda engedni ezt az elesett közönséget a lakásuzsora karjaiba, azt hiszem, ez nem lehet helyes kormányzati politika. Néhány héttel ezelőtt meginterpelláltam a mélyen t. népjóléti minister urat: három kérdést tettem fel és kértem ezekre a választ. Akkor a mélyen t. minister úr azt mondotta, hogy néhány hét múlva fog tudni választ adni kérdéseimre. Ez a néhány hét már elmúlt. De nem az a fontos, hogy ma legyen erre végleges válasza, hanem az, hogy a kérdés véglegesen elintéztessék úgy, hogy Budapest és az ország lakosságának feje felől ez a rém eltávolodjék. Lehetetlen a legnagyobb izgalom, legnagyobb remegés nélkül gondolni a lakásfelszabadításra. Elvégre méltóztassék meggondolni, hogy a háború után is csak évek múlva kezdődött kicsinyben a lakástermelés. Az állam a maga lakástermelését teljesen beszüntette. A Bethlen-udvar

1 építésénél nem méltóztattak jó tapasztalatokat tenni. Ennek kritizálásába most nem akarok belemenni csak a tényt veszem számításba. Csak hogy ha az állam maga technikailag nem épít, ez még nem szünteti meg azt a kötelezettségét, hogy a magánépítkezést minden tőle telhető módon támogassa. A városoknak, Budapest fővárosnak is, megvannak a maga kötelezettségei ezen a téren. A főváros igyekszik is ezeknek eleget tenni. A főváros jelenleg is egyelőre 2800 lakást épít. Magyarország és más országok között az a disparitás

2 van ezen a téren is, hogy míg más országokban építettek, addig Magyarországon ez az építkezés teljesen szünetelt. Angliában magában a háború óta 750 000 ház épült, Franciaországban, az elpusztított területek városai teljesen újonnan felépültek. Németországban 860 000 lakás épült, maga Bécs a legutóbbi időben 25 000 lakást épített. Mindenütt állandóan folyt ez a lakásépítés, csak Magyarországon akadt meg a háború óta teljesen. És ha most Budapest épít 2800 lakást, amelyre eddig 16 000 igénylő van, egészen nyilvánvaló és egészen kétségtelen, hogy ezt a kérdést ideiglenesen még nem lehet megoldani. Nem érkezett még el a lakásfelszabadítás ideje azért, mert lakásínség van. (Rassay Károly: A lakásuzsora fenyeget!) De arra, amit az igen t. képviselő úr mond, hogy a lakásuzsora milyen mértékben és milyen módon fenyeget, a legvilágosabb példa, amelyre a ház minden itt jelenlevő tagját tanúul hívom fel, hogy az új budapesti házakban, amelyeknél nincs limitálva

3 a lakásbér, 1. Ma: I., Attila u. 6. 2. Különbözőség. 3. Korlátozva.