Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

A főváros autonómiájával kapcsolatos szociáldemokrata állásfoglalás Peyer Károly képviselőházi felszólalásából 1927. április 5. Én még egynéhány kérdéssel kívánok egészen röviden foglalkozni, főképen azokkal a kérdésekkel, amelyek a városok és a községek autonómiáját érintik. Nem volt módomban a képviselőháznak akkori vitájában résztvenni, de úgy látom, hogy ez a kérdés még mindig nincs lezárva. Úgy látom, az a törekvés, hogy az autonómia nemcsak pénzügyi téren, hanem egyéb téren is megfosztassák önrendelkezési jogától, tovább tart. Ebben a tekintetben máris jelentek meg a lapokban egyes híradások, amelyek szerint a főváros autonómiáját is igyekeznek megreformálni. Nem tudom, hogy miképen tervezik ezt a reformálást. Ha ezt olyan irányban tervezik, hogy a kinevezési rendszer megszűnik és ennek a helyébe a választott bizottsági tagok rendszere jön, úgy ezt én csak helyesléssel fogadhatom, de akkor is kérnem kell azt, hogy a választókerületek igazságosan osztassanak el, mert amíg pl. Budapesten a Várban 641 választó választ egy képviselőt, addig az Angyalföldön éppen 1258. A VII. kerület külső részein 1379, a Zuglóban 1270, a külső Józsefvárosban pedig csak 1910 választó választ egy bizottsági tagot. Hát ez olyan pluralitás,

1 amely ellen a leghatározottabban állást kell foglalnunk, amely még kirívóbb, amikor a Belvárost nézzük, ahol 212 választó választ egy bizottsági tagot. A nyilvánosságra jutott hírek szerint nem lehet arra számítani, hogy az autonómia kiterjesztése ilyen mértékben történjék, hanem inkább az a gyanú, hogy az autonómiát korlátozni kívánják, úgyhogy annak egész működése egy véleményező testületé legyen. Nekem mármost a leghatározottabban kell ez ellen állást foglalnom és azt kell mondanom, hogy csak a választott bizottsági tagok nyújthatják az államnak meg a közvéleménynek azt a garanciát, hogy az adófizetők pénzével becsületesen, tisztességesen gazdálkodjanak. És ha kifogás tárgya volt a kormány tagjai részéről egyes városok gazdálkodása ellen, úgy erre csak azt mondhatom, azért történhetik meg ez, mert ezekben a városokban a képviselőtestületet, vagy a megyei bizottsági tagokat még a háború előtt választották, nincsenek közöttük képviselve azok a társadalmi osztályok, akiknek ellenőrzésére elsősorban szükség van, akik függetlenek, akik semmiféle más tekintetet nem vesznek figyelembe, mint a köz érdekét és ennek figyelembevételével igyekeznek megbízatásuknak eleget tenni. Sok mindent mondanak rólunk, egyet azonban sohasem fognak tudni mondani rólunk, azt, hogy a szociáldemokrata párt tagjai között találnak olyat, aki megbízatását pénzszerzésre, panamázásra vagy egyébre használja. Itt a Házban is volt már szó ezekről a dolgokról és akkor az igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy a kedvezményes részvény-ügyben egyetlenegy szociáldemokrata képviselő nem szerepelt. Nem tudom, hogy az igazságügyminiszter úr miért nem jelentette ezt ki a többi pártokra is ugyanilyen határozottsággal. Nézzék meg a fővárost, ahol egyik kellemet1. Olyan választójogi rendszer, amelyben egyes állampolgárok szavazata többszörösen számít.