Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

mint máshol. Ezen a szerencsétlen állapoton tehát okvetlenül segíteni kell s a segítés a hatóság feladata. Ezt nemcsak a viszonyok mérlegelése alapján, hanem az összes nyugati államok példája és véleménye alapján is meg kell állapítani. A bécsi nemzetközi lakásügyi kongresszus a megkérdezett 13 állam részéről kapott egyhangú feleletet abban az értelemben, hogy a legközelebbi években a lakásépítés a hatóság támogató közreműködése nélkül megfelelő nem lehet, hogy a közreműködésre az állam maga nem látszik alkalmas szervnek, hanem a helyi hatóságok hivatása ez és hogy az állam általában a helyi hatóságok ilyen irányú tevékenységét anyagilag segélyezi. A helyi hatóságok hivatását képező tevékenységre vonatkozóan az a véleményünk alakult ki, hogy ennek ki kell terjednie: 1. a város helyes fejlődését biztosító telekpolitikára; 2. a lakástermelésnél a magánépítés támogatására, ami lehetővé teszi, hogy se túlkicsi, se túlnagy lakások, se túlsók családi ház, se csupa bérkaszárnya ne létesüljön, hanem mindebben bizonyos helyes elosztás jusson érvényre; 3. kisegítő- és szükséglakások községi építésére. Ez jelenti a lakásprobléma véleményünk szerint helyes megoldásának útját. Rendes viszonyok között a lakásépítés nem hatósági feladat. Az, hogy ma nem tud a magángazdaság építeni hatósági beavatkozás nélkül, nem jelenti, hogy a tevékenységet a hatóságnak kell átvennie, hanem, hogy olyan feladatoknak megoldására kell a hatóságnak vállalkoznia, amelyek a magángazdaságot abba a helyzetbe hozzák, hogy a lakosság fizetőképességéhez mért bérű lakások építésére képes legyen. A fizetőképesség nem jelenti a mostani állapot teljes változatlanságát. Ami nálunk a főváros részéről a lakástermelés érdekében eddig történhetett, az vajmi kevés. Kölcsönpénzből 2 év alatt körülbelül csak 1400 lakás épülhetett fel, kölcsönből azonban tovább ilyen mértékben sem lehet a fővárosnak építkeznie, mert vagy nem bírja el a reáfizetést, vagy a megállapítandó lakbér lesz elviselhetetlen. Ha tehát kölcsönből nem teheti meg és mégis a hatóságnak kell a lakásépítés érdekében terhet vállalnia, erre külön fedezeti forrást kell keresni s mivel a vállalandó teher a helyi hatóságra túlnagy, a kormányhoz kell támogatásért fordulnia. Úgy a főváros részéről viselendő tehernek, mint az államtól kérendő támogatásnak mértékét olyan módon terveztük meg, hogy számításaink szerint ezen összegek azt a minimális lakásépítést teszik lehetővé, ami a lakbérleti szabályok megfelelő módosítása és egyéb szervező intézkedések megtevése kapcsán, mint a szabad lakásgazdaság visszaállításának előfeltétele nélkülözhetetlen. E nélkül a lakáshiány és a gazdasági helyzet miatt teljes bizonytalanság marad fenn arra nézve, hogy mikor szüntethető meg a kötött lakásgazdaság. Eddig csak arra szorítkozhattunk, hogy a gazdasági helyzet és a lakáshiány miatt megállapítottuk a szabad lakásgazdaság visszaállításának lehetetlenségét, most a visszaállítás feltételei s ezzel a kötött gazdaság időtartama felől is lehetővé válik a tájékozódás. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után a részünkről elkészített megoldási tervezetre térjünk át. Amint említettük Budapesten ma 10 000-et meghaladó bérlakás hiányzik és legalább 2—3000 olyan lakásra van szükség, ami úgyszólván fedél nélküli családoknak, ha nem is állandó, de átmenetileg tűrhető otthonba hozását teszi lehetővé. Az elsőnek jelzett hiány megszüntetésére a feladat a magán-lakásgazdaság