Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
építési programm megvalósítása és kellő' számú lakás felépítése nélkül a lakásfelszabadítás súlyos megrázkódásoknak teheti ki a főváros lakosságát, ezért a szociálpolitikai bizottság már most nyomatékosan kéri, hogy Budapest főváros törvényhatósága a felszabadítási határidő kitolása iránt tegyen előterjesztést a kormánynak." A hivatalos kimutatások is beismerik, hogy Budapesten 70 000 hajléktalan fetreng, ezenkívül 8992 ember pincelakásokban senyved és maga az említett pártszónok is jelzi, hogy a lakosság fele negyedmagával lakik egy szobában. Időközben a kormány megkezdte a fent követelt „nagyarányú építési programm" megvalósítását. Felépítette Budán, a királyi palota tövében a „Bethlen-udvart" — ahol 96 lakó kaphat fényes 2—4 szobás lakást. 5 Az építésről mellesleg kellemetlen illatú botrányok derültek ki, a költségek majdnem kétszer akkorák, mint a magánépítkezésnél, egyik szerencsés lakásnyertes, egy angol futballista rögtön eladta 50 millióért a neki juttatott „szükséglakást", de ilyen apróságok nem zavarják a „Népszava" örömét a nagyszabású lakásakció megindulása fölött. Július 29-én „Miért nem építettek több ilyen lakást?..." cím alatt ilyeténmódon ömleng: „Nem tudjuk, hogy ki az a száz szerencsés család, aki a gyönyörű, egészséges, minden kényelemmel berendezett lakosztályokba beköltözik. Nem is fontos. Mindenesetre örvendetes, hogy a lakásnyomorúság végtelen tengerén egy csöpp enyhülés ez az alkotás." A most megjelent statisztika arról is beszámol, hogy Budapesten a lóhúsfogyasztás a háború óta majdnem a felére csökkent. 1913-ban még 86 682 marhát és 500 861 sertést mértek ki Budapesten: 1924-ben már csak 58 742 marha és 251 588 sertés fogyott el. Ellenben a tüdővészhalálozás az összes halálesetek között 1913 óta 13,7%-ról 15,8 %-ra emelkedett és ma már magasabb, mint Európa bármely más államában. A proletárbetegség elsősorban a munkanélküliek sok tízezernyi főből álló seregét sújtja. A szociáldemokrata községi frakció ennélfogva már az említett szociálpolitikai bizottsági ülésen megkezdte a maga „alkotó munkáját" a munkanélküliség elleni küzdelemben és felállította a következő radikális követeléseket: a) Felkéri a tanácsot, hogy a munkanélküli biztosítás esetére szóló törvény benyújtását a kormánynál sürgesse meg. b) Felhívja az ügyosztályt, hívjon össze szakértekezletet annak megvitatására, miként volna lehetséges esetleg állami vagy társadalmi támogatással a munkanélküli munkások és alkalmazottak leginkább rászoruló rétegét (munkanélküliségük tartama, családi állapot stb. figyelembe vételével) egyszeri jelentősebb ínségsegélyben részesíteni. Alázatos előterjesztés a kormánynak, társadalmi támogatással kikoldult egyszeri „ínségsegély" a munkanélküli proletárnak, ez a magyar szociáldemokrata párt célkitűzése a községi politika terén. A proletár községi politikának, amelyet előzőleg körvonalaztunk, egyetlen álláspontja lehetséges vele szemben: a legélesebb harc a munkásság érdekeit eláruló, a tömegeket szemérmetlenül demoralizáló, az osztály harcot hátbapaktálók ellen. Rácz Béla: Proletár községi politikát Magyarországon. Új Március 1925 szept. 7—11. o. 5. Ma: I., Attila u. 6. sz.
