Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

mellett a főváros új vezetősége az ellenzék minden akciója ellenére egyre inkább felemelte a lakosság ún. városi adóterheit (87, 97), drágította a közüzemi, közlekedési tarifákat (88); képtelen volt egységes közüzemi politika kialakítására (94). Budapest súlya, jelentősége az országon belül e korszakban — a gazdasági politikai viszonyok átmeneti konszolidációja éveiben — egyre nyilvánvalóbbá vált és egyre inkább előtérbe került (110, 112). Hasonló előretörés volt megfigyelhető a kulturális élet viszonylataiban is (101), bár ugyanakkor az állami kultúrpolitika káros fővárosi kihatásai is jelentkeztek (ICC). A politikai viszonyok konszolidáltsága, az átmeneti gazdasági fellendülés eredményei mögött azonban egyre ijesztőbb méretekben jelentkezett a lakosság széles rétegeinek elszegényedése, nyomora. A korszak jellegzetes figurája az ingyenlevesosztó Róbert bácsi (85), szükség van az értelmiségi munkanélkülieket némi keresethez juttató, ún. szellemi szükségmunka-rendelet kiadására (1C6), a gyermeküdültetés intézményes megszervezésére az iskolás gyermekek ijesztően kedvezőtlen egészségi állapota miatt (107). A főváros lakosságának egészségügyi helyzete — az ellenforradalmi rendszer egy évtizede után — egyáltalában nem javult, a tüdő-tuberkulozis, a XX. századi morbus hungaricus egyre növekvő méretekben szedte áldozatait (111). A betegségek terjedésének kedvezett a lakásviszonyok ijesztően negatív összképe (83), az újabb nyomortelepek. A főváros lakosságának szűk rétegeit érintő gazdasági fellendülés a nagy tömegek számára nem hozott enyhülést gazdasági létbizonytalanságukban, sőt a stabilizációval kapcsolatos élelmiszerdrágulás (96) és a főváros árki alakító tevékenységének kedvezőtlen hatásai (105) elsősorban a bérből és fizetésből élők széles csoportjait sújtották. Az állandó kapacitáskihasználatlansággal küzdő' nehéz- és gépipari üzemek pangása miatt egyes munkásnegyedekben a létfeltételek alig elviselhetővé váltak (104). Nem volt sokkal jobb a magánalkalmazottak széles köreinek helyzete sem (102). A rendszer legfeljebb levesosztást vállalt, tisztességes munkanélküli segélyt semmilyen körülmények között nem volt hajlandó adni (99). A fővárosi fogyasztói vámvonal felállítása, a vámok és illetékek árfelhajtó szerepe is rendszeres témája volt ezekben az években a politikai közéletnek és a sajtónak (97). Az időszak első két évében jelentős tevékenységet fejtett ki a Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) a fővárosban (86, 95). Hallatta közvetlenül is szavát az illegális kommunista párt, bár a folytonos rendőri üldözés, az illegalitás kényszerűen gátló viszonyai és a szélsőjobboldal lélekmérgezése következtében — nem érintve most a párt e korszakban kezdődő, szektás torzulásokból eredő hibás politikai irány vél elének negatív kihatásait — nem tudott olymértékű politikai befolyásra szert tenni a munkásosztály soraiban, mint korábban (115). A rendszer alapvető gyengeségét bizonyítja, hogy az ún. bethleni konszolidáció legsikeresebb évei után, a gazdasági fellendülés időszakában sem rendezte meg a kormány az esedékes községi választásokat, sőt újabb támadást készített elő a fővárosi autonómia ellen. Az elavult 1872. évi fővárosi törvény átdolgozásának ürügyén olyan új városigazgatási szervezetet igyekezett létrehozni, amely tovább növelte volna a kormánynak a főváros feletti befolyását és összezsugorította volna az ellenzék működési lehetőségeit. A Bethlen-kormány a főváros autonóm jogainak korlátozásával és a törvényhatóság jogkörének szűkítésével igyekezett céljait megvalósítani (74, 90, 91). 10* 147