Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

megtartóit második nemzetgyűlési választáson (43) a budapesti szavazatok csaknem 38%-át a szociáldemokrata párt és 23%-át az ellenzéki polgári pártok nyerték el. A munkások helyzetét, mozgalmait jó néhány dokumentum ismerteti (47, 51, 68, 70, 71), mégsem léphettünk fel azzal az igénnyel, hogy akárcsak vázlatos képét is nyújtsuk a munkásmozgalom egészének. Inkább a budapesti mozgalmak mindennapjaira vonatkozó eddig még nem közölt dokumentumok bemutatásával kívántuk kiegészíteni az e témakörben megjelent számos kiadvány által ismertetett történelmi képet. Bethlenek a választási eredmények nyomán óvakodtak az 1923. évben esedékes fővárosi választásokat meglártani. Ehelyett meghosszabbították a mandátumok érvényességi idejét, ismét kormánybiztost helyeztek a fővárosi autonómia fölé, s új fővárosi törvényt készítettek elő. Megszervezték saját városi pártjukat, amely hivatva lett volna szavazatokat elvonni a tehetetlenségét és korruptságát mind ékesebben bizonyító, a tömegek elégedetlenségét nemcsak a fővárosi keresztény irányzattal, hanem az egész ellenforradalmi rendszerrel szemben kiváltó Wolff-párttól. A kurzus fővárosi pártja Budapesten — a számára kedvező politikai viszonyok ellenére — leszerepelt. Bethlenek pártja a fővárosi polgárság összefogásának, a szélsőségekkel és a baloldallal szembeni egységes fellépésnek, a szociáldemokraták visszaszorításának jelszavával lépett a politikai porondra (59, 63, 64). Az új fővárosi törvény, az 1924:XXVI. tc. több mint 100000 fővel csökkentette a szavazásra jogosultak számát (66). Ugyanakkor tartalmazta az 1920:IX. tc.-nek a törvényhatósági bizottság megrendszabályozására vonatkozó valamennyi cikkelyét. A választókerületek határainak megvonásával, az ún. választási geometria, a pluralitás legdurvább alkalmazásával, a választási igazoló szelvények és az ajánlások rendszerének bevezetésével az uralkodó osztályok hatalmának zavartalan folytatását akarta biztosítani. 1925-ben a szociáldemokrata párt előtt első ízben nyílt lehetőség, hogy a fővárosi helyi választásokon résztvegyen. A párt vezetői minimális munkás kívánságokat tartalmazó programot készítettek (68). Felismerték, hogy az ellenforradalom erői elleni eredményes fellépéshez szükség van a liberális és demokrata érzelmű polgárság szövetségére is. E helyes felismerést követően létrejött a megállapodás a polgári ellenzéki pártokkal, 1924 végén megalakult a Demokratikus Ellenzéki Pártok Blokkja. Az együttműködés feltételeinek kidolgozásánál komoly hibákat követtek el a szociáldemokrata párt vezetői. A blokkpolitika feltételeivel való egyet nem értés a szociáldemokrata ellenzék kiválásához és önálló pártalakításhoz vezetett (70). Az ellentmondásoktól terhes és bonyolult helyzetben került sor az 1925. évi községi választások megtartására.