Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

annak, hogy ezt az irányzatot, amely valóban ennek a nemzetnek kultúrjavaiért épült fel, biztosítsuk a jövó' szempontjából. Ezek a kultúrjavak olyanok, amelyeken fel kell épülni a nemzet egész épületének. Minekünk nem szabad gyűlöletet hirdetnünk, minekünk a keresztény és nemzeti eszmét komolyan kell vennünk. Ez az eszme szeretetet hirdet mindazokkal szemben, akik velünk egyetértenek a haza és a nemzet és mindama fogalmakban, amelyekre egy civilizáció felépülhet. Mi ennek folytán meg akarjuk teremteni azoknak polgári egységes frontját, akik ebben a tekintetben velünk egyetértenek. Meg akarjuk teremteni az egységes polgári frontját azoknak, akik előtt a haza, a nemzet, a vallás, a keresztény erkölcs értékes, nem humbug, nem idejét múlt ideológia, hanem élő valóság és akik ezért egyéni és társadalmi áldozatot is hajlandók hozni. Meg akarjuk teremteni az egységes polgári frontot, tekintet nélkül foglalkozási ágakra, tekintet nélkül társadalmi osztályokra, tekintet nélkül bizonyos politikai pártállásokra és tekintet nélkül felekezeti különbségre. Vagy, ha úgy tetszik, tekintet nélkül faji különbségekre. — Mi a zsidóság hozzátartozóit is a honnak újravaló felépítésében szívesen kell, hogy lássuk. Nem azért, mert zsidók. Mert nekünk nincs szükségünk díszzsidókra, mint ahogy nem volt és nem lehet senkinek szüksége díszkeresztényekre sem. Mert ezek a keresztények semmit sem képviselnek. De igenis szükségünk van mindazokra, akik a hazának és a város ügyeinek újjáépítésében becsületes törekvéssel, becsületes munkával és azoknak az értékeknek megbecsülésével, amelyekre az imént rámutattam, velünk együtt dolgozni utógondolat nélkül hajlandók. És együtt kívánunk dolgozni azokkal a pártokkal is, amelyek épúgy — fenntartva a maguk politikai különállását — mint mi és önök, ebben a munkában, velünk együtt építőmunkát végezni akarnak és képesek. Engem sokminden elválaszt az úgynevezett liberális pártoktól, mert, ha teoretikus szempontból nézem a szabadságot, a demokráciát, s szabadelvűséget, nem végcélnak, hanem eszköznek nézem. Eszköznek, amennyiben a nemzet javára válik és csak addig a határig, ameddig valóban a nemzet javára szolgálnak. Én tehát nem megyek odáig, hogy azt végcélnak és így olyannak tekinteném, amelyen túlmenőleg nagyobb a nemzet élete szempontjából fontosabb célok nincsenek. Azt fogják önök kérdezni, kik azok, akiket kizárunk ebből az egységes polgári frontból? mert hiszen az egy akol, egy pásztor ideális gondolata ezen a földön és még kevésbbé Budapesten meg nem valósítható. Hármat kell kizárni, — ki kell zárni a gyűlölködést, álljon az akár keresztény, akár zsidó alapon. Mert ne hunyjunk szemet az igazság előtt, hogy mindkét alapon van gyűlölködés. Ezen az alapon együttdolgozni nem lehet. — Ki kell zárnunk az öntudatos radikalizmust, de ki kell zárni az öntudatlan radikalizmust is. Nem állhatunk szóba sem az októbristákkal, sem radikálisokkal, sem áloktóbristákkal és nem állhatunk szóba a szociáldemokráciával. A szociáldemokrácia ugyan a demokrácia napjában sütkérezik, de az én meggyőződésem szerint nincs antidemokratikusabb irány, mint maga a szociáldemokrácia. Mi nem a munkásosztály ellen foglalunk állást, mert hiszen a magyar munkást testvérünknek ismerjük, amely testvérünkre a nemzetnek épúgy szüksége van, mint a polgári társadalomra. Mi nem a munkásosztály ellen foglalunk állást, hanem egy politikai párt ellen, amely egy 8 113