Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

egyrészük az ország törzsökös lakosságából került ki. Másrészük azonban színreszemre hirtelen felvették a magyarság látszatát, de sem lelki alkatuknál, sem tradíciójuknál, sem moralitásuknál fogva nem tudnak összeforrni a magyarság gyökerével. Lassanként ezek a kívülről beözönlöttek ragadták magukhoz előbb a gazdasági életet, azután a közéletben a vezetést, mely hatalommal visszaélve, a saját mentalitásukra átformálva rút hálátlansággal fizettek azért, hogy otthont nyertek. Budapest lett a centruma egy országrontó nemzetközi izgatásnak, ahonnan kiterjesztve csápjait, alkalmassá tették a vidéket is az 1918-iki októberi eseményekre. A vidéket Budapestnek ez a hirtelen előtört fejlődése teljesen alárendelt helyzetbe hozta. A vidék gazdasági és kulturális haladását lehetetlenné tette, amikor onnan mindent felszíva, érte cserébe semmit sem adott, legfeljebb a nemzetköziségtől szaturált

1 budapesti sajtókultúrát, amely mint a nemzet lelkétől teljesen idegen, okozta hanyatlását. Mert nem volt elegendő csak modern középületeket emelni Budapesten, az üres falak maguk még nem építmények, ha azok a nemzeti gondolatnak hajlékot nyújtani nem tudnak. Milyen nagy a kontraszt, ha a többi modern fővárosokat nézzük... Paris, London, Róma, Koppenhága. Azoknál a szellemi és erkölcsi középpontok erősítik a vidéket és szervezik be a maguk tradicionális jellegébe. Ne csodálkozzunk azonban mindezeken, ha ezen törvényhatóság falain belül a 40 éves főváros ünneplésén az egyik szónok szájából oly kijelentés hangzott el, hogy „az ősöket nem szeretjük, az ősöket kritika és szeretet nélkül fogadjuk el, csak azt kérdezzük, milyen régiek. .. Szeretetet irántuk nem érzünk, stb." Amely nemzet letér a történelmi alapról, amely múltját, őseit megtagadja, amely csak a zsibvásári érték meghatározását ismeri el velük szemben, megérett a bukásra. Ez az a bűnös szellem, amely nagyra növelte azt a destruktív korrupt irányt, amelyből a bolsevizmus és proletárdiktatúra vörös virágai fakadtak. Ez a bűnös közszellem helyezte el az utolsó tíz évben a maga harcos katonáit a hivatalos körök védőszárnyai alatt a főváros területén és készítette elő a talajt a radikális felforgatásra. A modern reformátorok, az európai szellem képviselői, a progresszívek, a „XX. század" egész gárdája kisajátította a maga részére a fővárost és innen igyekezett az egész országot megmételyező és országrontó ideológiájának hatalmába hajtani. Budapest akkori polgármestere sem tudta már feltartóztatni a liberális álarc mögött meghúzódó radikalizmus felfejlődő csapatait. Ezen tényekből le kell vonnunk a tanulságokat a jövőre nézve, mert láthatjuk, hogy ilyen csapásokkal szemben csak a keresztény és nemzeti eszme érvényesítése nyújt védelmet. Szükséges, hogy a jelen kor térjen vissza az ősök erkölcseihez, mert csak a jelen nemzedéknek belső megfordulása, lelki, erkölcsi megigazulása készítheti elő a város jövendőjét. A mi vezérünk nem Marx, hanem csak a „pesti hegyen" vértanú halált halt Szent Gellért püspök szelleme lehet. Ha a fővárosból indultak ki a forradalmak, akkor természetes következmény, hogy innen kellett kiindulniok az ellenforradalmaknak is, amelyek végezték a nemzet regenerálódásának munkáját. És mi hálátlanok lennénk, ha meg nem emlékeznénk e pillanatban azokról a sok vértanúkról, a sok véráldozatról, a június 24-iki ludoviká1. Átitatott.