Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

természetesen mindig a többségi pártot — kénytelen lett volna helyét átadni és újra a választókra bízni a maga sorsát. A fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok lemondása azért történt, mert egy olyan tisztviselőt választottak meg alpolgármesternek, akiről köztudomású, hogy a kommünben meglehetősen tevékeny részt vett, azonban olyan ügyesen nyergelt át a másik irányban, hogy vezető szerephez jutott. Nem új ez az eset a magyar közéletben, hiszen számos olyan egyénnel találkozunk, akik valamikor igen hangosak voltak az úgynevezett forradalmi időben, vörös alapon, ma pedig ugyanilyen hangosak, fehér alapon. Ez nemcsak kizárólag a főváros ügye, hanem az egész ország ügye azért is, mint ahogy előbb említettem, mert az ország lakosságának 1/6, esetleg 1/5-e van a fővárosi bizottságnak intézkedései által érintve és ezzel szemben azt látjuk, hogy ezeket az intézkedéseket csak egy kis töredéke hajtja végre. A legegyszerűbb és legkívánatosabb az volna, ha a főváros közgyűlési bizottságának többségi pártja belátná azt és fel tudna emelkedni arra a magas erkölcsi nívóra, lemondana ő is a mandátumáról és követné azt, amit az ellenzéki bizottsági tagok, amikor lemondanak, és azt mondaná, hogy kérem, mi úgy látjuk, hogy a főváros lakosságának egy része nincs bizalommal irántunk, mi tehát a főváros lakosságára bízzuk annak eldöntését, hogy álljon mellénk és támogassa a mi politikánkat. Ez volna az igazságos demokratikus álláspont. Mert hogy valaki arra a véletlenre bazírozza hatalmát, hogy volt egy idő, amikor a szociáldemokrata párt nem vett részt a választásokon és a megmaradt szavazatoknak annak idején 1/3-át megkapván, tényleg többségre jutottak, nem lehet jogcím arra, hogy valaki berendezkedjék örökre és olyan intézkedéseket hajtson végre, amelyek a lakosság összességének érdekeit súlyosan érintik. Igen sokat beszélnek a villamos vasutak kezeléséről. Nem tudom és nem is akarom itt elmondani ezeket a részleteket, de tény az, hogy ott szakképzett tisztviselők, akik felelősségteljes állásban évekig vezették a villamos vasutak ügyeit, ma semmittevésre vannak kárhoztatva, ezzel szemben, tisztán pártpolitikai célzattal, teljesen hasznavehetetlen és az ügyekhez nem értő embereket helyeztek felelős állásokba, magas fizetésekkel, és e tisztviselők jogosulatlan fizetései — hangsúlyozom ezt azért, mert nem munkáért, hanem bizonyos pártpolitikának követéséért kapják — hozzájárulnak ahhoz, hogy a villamos, vasutak tarifáját napról-napra kell emelni, és ezt az emelést talán csak egy szárnyalja túl: a villany, a gáz stb. árának emelkedése. Itt vannak a fővárosi kölcsönök, amelyeknek likvidálása nem olyan kérdés, amely csak egy hónapra szól, hanem amely a főváros lakosságát esetleg évekig fogja kötelezni bizonyos összegek fizetésére. Honnan veszi a fővárosi többségi párt, amely a lakosság kisebbik részét képviseli, azt az erkölcsi erőt, hogy a jövőre nézve, 15— 20—50 évre olyan egyességeket kössön, amely a lakosságot súlyos teherrel sújtja. A fővárosi ügyek csak azért lehetségesek így, mert az egész ország belpolitikai állapota ilyen, és lényegében nem sok eltérés van a főváros ügyei és az egész ország ügyei között. Amennyire itt erőszakosan és egy véletlen folytán ragadta magához a többségi párt a hatalmat, úgy az egységes párt és a kormány is egy, véleményem szerint törvénytelen választási rendelettel szerezte meg azt a politikai többséget, amely politikai többséggel kormányozza ma az országot. NN. 1922—1927. XV. K. 64—65. o.