Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

elfordult. (Ellentmondások jobbról.) És a szélső túlzás mellett demonstrál ugyanakkor, amikor a polgárság telítve van a tudattal, hogy csak a megértő egyetértés s az ellentéteknek barátságos áthidalása képes megteremteni azt a békés szellemet és termékeny polgári munkát, mely a fővárost az utolsó esztendőknek lehanyatlásából ismét felemelhetné (Úgy van! Úgy van! — balfelől.) Ezzel szemben Zilahi-Kiss Jenő irányzata a párterőszaknak merev érvényesülését jelenti. Az pedig, hogy a többség Zilahi-Kiss Jenőt a közgyűlésnek helyettes elnöki székébe emelte, jelenti egyúttal a magyar tradícióknak megtagadását is. (Nagy zaj a jobboldalon.) Az elnöki székbe csak az kerülhet, aki tárgyilagosságának bizonyságát adta; de, hogy éppen az kerüljön oda, aki a tárgyilagosságot mindig megtagadta és aki elhatározásaiban mindig csak az elvakított személyi gyűlölködés által vezettette magát, olyan provokáció, mely a közgyűlési teremben lehetetlenné tenné a nyugodt tárgyalást és állandósítaná a botrányt. Ilyenformán a bizottmányokból amúgy is kirekesztett és csak közgyűlési felszólalásokra szorított ellenzék részére a közgyűlési munka is lehetetlenné vált: nemcsak azért, mert ez a munka a szélső túlzással szemben meddő kell, hogy maradjon, hanem azért is, mert az ellenzék a maga részéről erkölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy a megválasztott címzetes alpolgármesternek elnöklése alatt tanácskozzék. (Úgy van! Taps a baloldalon.) Az ellenzék utolsó szava az ő kivonulása alkalmával az, hogy törhetetlen hite szerint a főváros polgársága fogja megadni a méltó választ a napi választásra azzal, hogy el fogja söpörni azokat, akik saját párthatalmi uralmuknak korlátlansága érdekében ilyen merészen szembehelyezkedtek a közmorállal és a főváros polgárságának legelemibb érdekeivel!" (Hosszantartó nagy taps és éljenzés a baloldalon. Viharos zaj a jobboldalon. Dr. Baracs Marcell az általa felolvasott nyilatkozatot a gyorsírók asztalára dobja.) Elnök: Rendreutasítom! (A baloldali bizottsági tagok kivonulnak a teremből. Hosszantartó viharos zaj mindkét oldalon.) Az ülést felfüggesztem! FK. 1923. 1933—1934. o. 54. Peyer Károly felszólalása a Nemzetgyűlésben a Keresztény Községi Párt jogtalan hatalomgyakorlása ellen 1923. július 25. Ismeretes dolog, hogy a főváros törvényhatóságának ellenzéki bizottsági tagjai lemondtak mandátumukról és azt hiszem, ez a kérdés nem olyan, amely felett egyszerűen napirendre lehet térni, hiszen ha mást nem is, de tekintetbe kell venni azt, hogy a fővárosnál az ország lakosságának egy hatod része van érdekelve és ha hozzá számítjuk a környékben lakó, de a fővárosban alkalmazott munkásokat és tisztviselőket, akkor nem túlzás, ha azt mondom, hogy gazdaságilag talán az ország lakosságának egyötöde van érintve azon intézkedések által, amelyeket a főváros törvényhatósága hoz. A szociáldemokrata párt a fővárosi képviselőtestületben nincs képviselve. Ennek magyarázata az, hogy mi annak idején ugyanazt a passzív álláspontot foglaltuk el