Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

útjáni jelentkezés lehetősége a praxisban oda vezetett, hogy azt a klikkek és azoknak kaszinói alapra helyezett szervezetei bőven ki is használják, körültekintő gondossággal gyűjtvén a megbízható leltári szavazók meghatalmazásait. A meghatalmazások gyűjtésére irányuló lázas tevékenységükben nagylelkűségüknek is számos tanújelét adják s a törvény szigorán enyhítve, saját hatáskörükben gondoskodnak a községi választójognak leltári vagy annak hitt szavazókra leendő minél szélesebb kiterjesztéséről. S ha a községi választók megtizedeléseinek végső okait keressük, akkor a polgárság indifferentizmusán s a leltári szavazók összetoborzásán keresztül eljutunk a kauzalitásnak ahhoz az utolsó láncszeméhez, hogy a községi választói jogosultságot maga a törvény teljesen a klikkek önkényének szolgáltatja ki. Ha egy 20 éves gazda a kisközség választóinak névjegyzékéből kimaradt, a közigazgatási bírósághoz fordulhat orvoslásért; a megyei és városi törvényhatóságok polgárainak az országgyűlési választójoggal egyenlősített municipális választójoga felett végeredményben a kir. Curia őrködik: csak a főváros polgárainak községi választói joga nem részesül bírói oltalomban, mert a fővárosi polgár községi választójoga végső fokon a közgyűlés által választott bíráló választmány kezébe van letéve. A fővárosi községi választói jogosultság sötét képét tükrözné vissza a főváros képviselőtestületének összeállítása akkor is, ha a passzív választójognak más egyéb korlátja nemis volna mint a törvény, a nemtörődömség s a klikkuralom által megszorított aktív választói jog. De a törvény még arról is gondoskodott, hogy a képviselőtestület fele részében mindenesetre a privilegizáltak egy felsőbb osztályából: az ún. virilistákból álljon. A fővárosi képviselőtestület 400 tagja közül 200-at az 1200 legtöbb adófizetők sorából kell választani. A virilizmusnak ezt a fajtáját választásos virilizmusnak szokták nevezni szemben a tiszta virilizmussal, melynek lényege abban áll, hogy legtöbb adót fizetőknek meghatározott része a virilisták névjegyzékébe való felvétel ténye folytán kerül bele a képviselőtestületbe. A fővárosi törvény most 40 év múlva abban a kétes dicsőségben részesül, hogy a hipokrízis a választási virilizmust, mint a demokratikus haladás fegyverét igyekszik az igazi demokráciával szemben kijátszani. A magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága a kongresszus plénuma elé

4 azt a javaslatot terjesztette, hogy a megalkotandó városi törvény a tiszta virilizmus helyett, a választásos virilizmusra térjen át. Az állandó bizottság ezt a javaslatot a következő indokolással kísérte: „Mai viszonyaink közt még nem tartjuk a városok fejlődése érdekében levőnek, hogy a teljesen demokratikus összetételű képviselőtestület mellett foglaljunk állást, hanem egyelőre annyiban kívánunk a képviselőtestület demokratizálása felé haladni, hogy a fennálló nyers virilizmusról áttérjünk a választásos virilizmusra." A kongresszuson elhangzott felszólalásokból kitűnt, hogy a városok kiküldöttjei a virilizmussal meg vannak elégedve s legjobban szeretnék annak a maga tisztaságában való fentartását s ha a kongresszus többsége mégis a választásos virilizmus mellett döntött, ez azért történt, mert nagyon jól tudták, hogy a tiszta és választásos virilizmus között lényegileg különbség nincs. Ha a főváros képviselőtestületének egyik fele részét kell is csupán a virilisták közül választani, azért a képviselőtestület másik fele részére is ránehezedik a virilizmus 4. A magyar városok országos kongresszusának második egyetemes üléséről van szó. 83