Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Nézetem szerint pedig az egyenes adók reformja az egyetlen alkalom, amikor a magyarországi városok súlyos pénzügyi helyzetén segíteni lehet. E folyóiratban a kérdés még bó'vebb kifejtést fog találni, ezért most csak arra utalok, hogy amikor ilyen életbevágó nagy kérdésről van szó, mi városok hallgatunk s tétlenül nézzük, mint hiúsul meg a magyar városoktól választott 153 országgyűlési képviselő segítségével a városok gyökeres lábraállításának reménysége. Szubvenciókkal lehet itt-ott segíteni rajtunk, de véglegesen csak akkor kapjuk meg a városok fejlődésének alapföltételét, ha az állami és városi adók elosztása meg fog felelni a közigazgatási feladatkörök arányának. A városoknak nem lenne szüksége semmiféle állami segítségre, hanem csak arra, hogy az állam ne vegye igénybe a városi polgárság adózó képességét olyan sokféle kép és olyan aránytalan mértékben, s különösen ne vegye igénybe az adóztatásnak azt a részét, amely elsősorban a helyi adózásra való, tudniillik, a házak megadóztatását. A városi házak jövedelmezősége nagy mértékben függ a városi közintézményektől s a házak hozadékát sokkal célszerűbben lehet a helyi viszonyoknak megfelelően városi adó formájában kiképezni. Lehet alkalmazni a házadót, esetleg kombinálva a közönséges érték szerint való megadóztatással, vagy kizárólag az utóbbit. Az egyenes adók reformján kívül legközelebb tárgyalás alá kerülhetnek az új szeszadótörvény, a helyiérdekű és a közúti vasutakról szóló törvényjavaslat, a kisajátítási törvény revíziója, melyek nagy mértékben érdeklik a városokat és végül, ami a legfontosabb, a városi törvény. A benyújtandó törvényjavaslatok között vannak olyanok is, melyeket nekünk kellene nemcsak sürgetnünk, de ezekre nézve memorandumokba foglalt javaslatokat is kidolgoznunk. Ha a dolgokat nem felszínesen vizsgáljuk, meggyőződhetünk, hogy igazi érdekellentét a főváros s a többi magyar városok között nem volt s nem is lehet. A főváros kivételes helyzetéből magyarázható látszólagos előnyöknek mindig megvoltak és meglesznek a maguk terhei. Teljes mértékben osztozunk a magyar városoknak úgyszólván minden bajában, ki akarjuk venni a részünket a közös küzdelemből is. A mikor most a városi igazgatás szellemi nívójának emelését s így közvetve a városi polgárság érdekeinek tökéletesebb kielégítését a Városi Szemle útján is munkálni akarjuk, e helyütt is a magyar városok segítő, támogató baráti kezét kérem s első cikkemmel a városok szövetkezésének eszméjét akartam szolgálni. Egyesülniük kell tehát a magyar városoknak jövőjük érdekében. Csak így fognak tudni kellő erővel föllépni, így tudnak kívánságaiknak nyomatékot is adni. S ezt bátran tehetik, sőt tenni kötelességük, mert ezzel nem partikuláris érdekeket érvényesítenek, hanem a városi lakosság boldogulásának előmozdításával biztosítják egyszersmind az egész ország haladását. Bárczy István: A magyar városok jövője. Városi Szemle. 1908. január. 3—5. 1.