Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

tését, ¿1 népiskolai segélynek egy millió koronára való felemelését, az italmérési jövedék tiszta jövedelméből való részesedésének egy millió koronával való emelését és végül az állami adó alul mentes égetett szeszes folyadékok után járó városi fogyasztási adó megtérítési összegének a felemelését kérte. A főváros számítása szerint ezeknek a kérelmeknek a teljesítése kereken mintegy öt millió koronát jelentene. Habár a kormány a fő- és székváros most ismertetett kívánságait teljesíthetőknek nem tartja, részben a teljesítéssel az államra háruló új teher méretei, részben főleg és azért, mert a kívánságok belső jogosultságát is jórészt el nem ismerheti: a fő- és székváros közintézményeinek sajátos fejlődése és e fejlődés által alkotott pénzügyi helyzet elől nem hunyhat szemet és kötelességének ismeri az általa indokolhatónak vélt határokon bel ül megtenni azt, a mit a valódi szükséglet és a méltányosság alapján a közvetlen gondozására bízott érdekek elhanyagolása nélkül megtehet. Tény az, hogy a fővárosnak annál a központosításnál fogva, a melyet majdnem összes társadalmi, gazdasági, kulturális és közigazgatási intézményeink és szerveink fejlődése az utóbbi évtizedekben mutat, úgy az átruházott, mint saját autonóm hatáskörébe eső tevékenysége oly arányokat öltött és ezzel a városi háztartás kiadási része annyira emelkedett, hogy a kiadások jelentékeny részét nem lehet helyi jellegűnek tekinteni. Nem vitatható, hogy a fő- és székváros háztartási viszonyainak rendezett volta az ország közhitelének megítélésénél is számot tevő tényező. Tény végül az is, hogy ha az állam a fő- és székváros háztartása érdekében nem teszi meg azt, a mit tényleg a fönnebbi szempontok mérlegelésével megtehet, a város kénytelen-kelletlen oly adóztatási intézkedésekhez fog nyúlni, a mely intézkedések az állami adóforrások lehető konzerválása szempontjából az államra nézve nem közömbösek. A kormány ezeken az elveken elindulva először is megállapítandónak vélte a tényleges szükségleteket, másodszor bírálata tárgyává teendőnek tartotta azt, melyek azok az ügycsoportok, a melyeknél a segélynyújtás indokoltnak mondható. A fő- és székváros költségvetése a tanács pénzügyi és gazdasági ügyosztályainak jelentése szerint 1907-re 2 millió koronát meghaladó hiánynyal zárul, a mi mellett egyes, a közel jövőben megoldandó feladatok megoldásából keletkező többkiadás még nem szerepel. Az egész hiánynak megszüntetésére és a még megoldandó feladatok czéljaira szolgáló szükséglet előteremtésére az állam nem lehet hivatva. Nemcsak a jövő szükséglet méreteire való tekintettel, nemcsak azért, mert a városi pénzügyi kezelés saját segédeszközökkel is rendelkezik, hanem főleg azért is, mert az állam a fő- és székváros fejlesztése érdekében nem egy intézkedést tervez és tényleg végre is hajt, a mely a fővárosi gazdasági viszonyok föllendülése és ezzel a város bevételeinek természetes fejlődésére közvetve határozottan emelő hatással lesz. Mindezeknek az általános szempontoknak a mérlegelése alapján a kormány nem szorítkozhatott arra, hogy a főváros által felvállalt kötelezettségek leszállítása, vagy egyenes segélynyújtása által segítsen a főváros háztartási viszonyain, hanem a főváros fejlesztése által kívánja azt a gazdasági alapot megteremteni, a mely a fokozottabb teherviselési képességet is magában rejti. Ezt az álláspontot kellett a kormánynak elfoglalni annyival inkább, mert a főváros fejlesztésével járó munkálatok az ipar nagyobb mérvű elfoglaltságát s széles társadalmi rétegek keresetképességét hivatvák azonnal elősegíteni. A fejlesztés szépészeti és egészségügyi irányainak megóvása mellett a gazdasági