Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Igen könnyű volna rámutatnunk és példákat felhoznunk arra nézve, hogy mennyi igazságtalanság történik csak azért, mert a szegény néposztályhoz tartozó egyén igen számos esetben minden jogvédelem nélkül áll, s nem képes igazát megvédeni. A szegényügyi jogvédelem okvetlenül szabályozásra szorul s pedig nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban, és szabályozásra szorul úgy a bíróságok előtti, mint a perenkívüli és közigazgatási ügyekben is. A mai állapot ugyanis az, hogy pártfogó ügyvédet csak az kap, a kinek peres ügye van, de közigazgatási és perenkívüli ügyekben szegényebb néposztályhoz tartozó egyénnek nincs a törvényben gyökerező joga, hogy szegényjogon védekezzék. Kétségtelen, hogy sok esetben maguk az illető egyének okai annak, ha sérelmeik kellő orvoslást nem találnak, s kellő tájékozottsággal a bajt elkerülhették volna, ámde éppen azért van szükség arra, hogy a szegényügyi jogvédelem rendezést nyerjen, hogy a szegény néposztály tájékozatlansága és járatlansága soha se szolgálhasson okul arra, hogy keresett igazságát meg ne találja; és hogy ne verjen gyökeret az a téves felfogás a szegényebb néposztály szívében, hogy a szegény embernek nincs igazsága, s hogy a szegénység egyértelmű az elhagyottsággal, s a szegényembernek teljes lehetetlenség vélt, vagy igazi jogait megóvni. Szükséges nézetünk szerint, hogy a szegények jogvédelme törvényhozási úton úgy a peres, mint a perenkívüli eljárásban az egész országra kiterjedőleg szabályoztassék, s illetve az a mai viszonyoknak megfelelően reformáltassék, miért is azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulunk a mélyen tisztelt Képviselőház elé, hogy ezen feliratunk kegyes figyelembe vételével a szegényügy jogvédelmének törvény útján való szabályozását elhatározni méltóztassék. Kelt Budapesten a székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1903. évi okt. hó 7-én tartott rendes közgyűléséből F. L. Közgyűlési ir. 1129—1903. Fogalmazvány. 23. Budapest főváros rendkívüli közgyűlésének állásfoglalása a vasutasok országos sztrájkjáról

1 1904. május 3. Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!

2 Már huzamosabb idő óta mély hazafiúi fájdalommal és megdöbbenéssel észleljük, mint fajul el hazánk közélete; mint tévelyegnek meg az elmék és mint ragadtatnak mind szélesebb néprétegek élethivatásukat az ellentétek kiélezésében kereső izgatók 1. 1904 áprilisában több napig tartó országos vasutassztrájk bénította meg az ország közlekedését, amelyet egy sor bérmozgalom követett. 2. Gróf Tisza István