Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Czabán Samu felszólalása a III. Kerületi Munkás- és Katonatanács 1919. június 6-i zárt ülésén Elnök:

1 T. Elvtársak! Mai értekezletünket megnyitom és kérem az elvtársakat, mutassák fel igazolványaikat, mert mai munkástanácsi ülésünk zárt. (Megtörténik.) T. Elvtársak! Amikor a kerületi munkástanács megalakult és megválasztotta intéző bizottságát, akkor mi, az intéző bizottság, itt a megválasztás után fogadalmat tettünk az elvtársaknak arra vonatkozólag, hogy mindenkor a proletár-érdekek szellemében fogunk eljárni, és arra kértük önöket, hogy mindaddig tartsák meg irántunk bizalmukat, amíg ezen az úton járunk, használjanak fel minden olyan alkalommal bizalmatlansági fegyvert azokkal szemben, akik erről az útról letérnek, éljenek a szovjet-alkotmánynak azzal a jogával, amely felhatalmazza önöket arra, hogy azokat, akiket a dolgok intézésének élére állítottak, akkor, amikor meggyőződtek arról, hogy nem az egyenes úton járnak, visszahívják. Erről tegnap is az újságokban is volt szó mindenütt minden kertelés nélkül tudtára adják a szovjet tanácsoknak, hogy igenis ezzel a fegyverrel kell élni, nehogy olyan dolgok történjenek, aminők történtek most a Dunántúl is, ahol egyéni akciók következtében nagy országos zavarok keletkeztek. Ez a módja annak, hogyha valaki valamivel elégedetlen, akkor annak ilyen formában adjon kifejezést és ilyen módon igyekezzék a proletár-érdekeket szolgálni. T. Elvtársaim! Mi az intéző bizottság igyekeztünk minden tekintetben annak az elvnek szellemében eljárni a gyakorlatban is és ha önök figyelemmel kísérték a mi működésünket, akkor meg kellett győződniök arról, hogy azokkal a nagy akadályokkal szemben amelyeket a körülmények utunkba gördítettek, mi emberi szempontból ítélve a dolgokat, lehetőség szerint eljártunk csakugyan a proletárság érdekében. Most azonban olyan dolgok merültek fel, amelyeknek következtében az intéző bizottságnak el kellett határoznia azt, hogy lemond megbízatásáról és ezt a lemondást itt az elvtársaknak nyíltan és őszintén tudomásukra hozza és megokolja, hogy miért mondott le, alkalmat ad az elvtársaknak, hogy a dolgok felett alkotmányos formában kritikát gyakoroljanak, alkalmat ad az elvtársaknak, hogy megrostálják az intéző bizottságot, azokat, akiket nem tartanak továbbra is az ügyek intézésére méltónak, azokat hagyják ki az új választás alkalmával, és bizalmukat azoknak adják, akiket erre a tisztségre, erre a működésre alkalmasabbnak tekintenek. Arról van szó, t. elvtársaim, hogy az utolsó időben lehetetlen volt elzárkóznunk a kívülről jövő panaszokkal szemben. Panaszok merültek fel olyan kérdésekben, amelyeket részint nem állott módunkban kiküszöbölni, részint olyan dolgokban, amelyekhez csak emberi jóakarat, emberi belátás, emberies gondolkodás kell és akkor sikerül őket elintézni. Sajnos, a feladat nagyon nehéz volt, az emberek gondolkodása nem egyforma, vérmérsékletük más és más. Különösen súlyos panaszok 1. Czabán Samu (1878—1942): tanító, a Tanácsköztársaság idején a III. kerületi munkástanács elnöke.