Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
akiknek az elkülönítéséről mégis csak gondoskodni kell, s gondoskodnunk kell arról is, hogy az az orvos ne a többiek előtt legyen kénytelen megvizsgálni a beteget, tehát szükséges, hogy úgynevezett műhely álljon rendelkezésére, mert hiszen a gyári munkásságtól, a gyáraktól sem vesszük el a dolgozó-területet, ellenben nem látom szükségesnek azt, hogy az az orvos, amikor rendelkezésére bocsátom mindezeket a lehetőségeket, akkor háromtagú családjával öt szobában lakjék. (Úgy van! Úgy van!) Én, mint a Tanácsköztársaság harcosa, mindenféle tekintetben a legmesszebb menő demokrácia mellett vagyok. Legszerencsétlenebb állapotnak tartottam azt — hiszen annak idején kifejezést is adtam ennek — amikor odaállítottak kerületi lakáshivatalokat Strohmannokként, és ezek meg a központi lakáshivatal, melyről azonban nem tudott senki, mert mindenki Somlót, Szamuelyt meg Vágót 4 és nem tudom, kik voltak előzőleg, ezeket szidta, egy személyben összpontosult Budapesten a lakásügy és a két szerv futballozott a közönséggel: a kerületek küldték az országoshoz, azt mondták, ott van az igénylő-lapod, ott kell elintézni, az országos pedig azt mondta, eredj a kerülethez, én nem tudok adni, mert nincs. A következménye az volt, hogy — ami a legundorítóbb — szuronyos katonákat kellett odaállítani a kapukhoz, és szuronyos katonákkal megvédeni a központi lakásbiztosságot a tömegek ellen, mert az nem tudott lakást adni, ami mind annak volt a következménye, hogy számítás nélkül, alap nélkül ígértek. Én tehát azt mondom, hogy amint Újpest, Erzsébetfalva, Szolnok, Szarvas, Rákosszentmihály vagy Szigetszentmiklós önmaga intézi a saját lakásügyeit, ugyanúgy Budapesten is a munkástanácsoknak kell intézniök a lakásügyeket (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) azt mondom, hogy végezzék el a kerületek a lakásügyeket. (Helyeslés.) Látszólag már megszületett egyes elvtársak gondolata, de akkor mi lesz az arányos elosztással? (Úgy van!) Erről fogok még beszélni! De viszont a lakásügyek végzésére olyan elvtársakat kell odaállítani, akiknek a becsületességében, a megbízhatóságában senkinek kételkednie nem szabad. (Igaz! Úgy van!) S ha ezek az elvtársak, akik oda vannak állítva, elég erősek, elég intelligensek, megfelelő egységes irányítás mellett becsületesen, általános proletárszempontokat szem előtt tartva, elvégzik a munkájukat. S ha mégis vannak kizökkenések, akkor ott van az országos lakásügyi hivatal, amely egyrészt visszacsinálja ezeket a kizökkenéseket, másrészt orvosolja azokat a bajokat, amelyek tényleg fennállanak. — A Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács jegyzőkönyvei. Bp. 1920. 185—190. 1. Közli: MMTVD. VI./B. Bp. 1960. 399—407. I. 4. Miután Somló Dezső nem tudott megbirkózni a fenti problémákkal, áprilisban Szamuely Tibor és Vágó Béla népbiztosok vették át a Lakáshivatal vezetését, a román támadás után azonban mindketten a frontra mentek.
