Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Bartalovics: 3 Kopány-utca 9. szám alatt húszan laknak egy szobában. Bnmner József: Várjon elvtárs, rátérek arra is. Ez az egyik konkrétum, ami azonban jellemzi azt a felfogást, amelyet feltétlenül meg kell szüntetni, mert nekem az az álláspontom, hogy beteg gyermekeket és beteg családokat nem lehet összelakoltani egészségesekkel, hanem igyekezni kell ezeket elhelyezni olyan helyeken — és módomban is volt már ilyen beteg családokat elhelyezni —, hogy meggyógyuljanak és a gyógyulás ideje alatt igyekezni kell nekik egészséges lakásokat szerezni. (Helyeslés.) De nem lehet belakoltatni csak azért, mert nekem az ellenségem, s nem lehet azt mondani, hogy hát csak hadd rühesedjenek meg a többiek is, mert hiszen azok proletárgyerekek, akik két szobában laknak. A másik irányzat: megtartani mindent, ami megtartható. Természetesnek tartják, hogy egy garzon ember, aki háztartást nem vezet, de az írók szakszervezetének a tagja, három vagy négy szobás lakásban lakjon. (Zaj.) Ezt természetesnek tartják, sőt természetesnek tartják azt is, hogy minden kis írnoknak, aki valamelyik népbiztosságnál dolgozik (Felkiáltások: Ez az! Ez az!) és akinek ott kellene a hivatali munkát elvégezni, hogy annak feltétlenül otthon is kell dolgozni, és így dolgozó szobára van szüksége. Ez a másik szélsőség. És ezzel szemben nekem azt kell mondanom, hogy én is dolgozom, mert a hivatali munkámat nem igen bírom a hivatalban elvégezni, míg a 252 hivatalosan tárgyalni jövő embert, mint tegnap is, ki nem dobom, mert kisült, hogy saját egyéni kívánságaikat terjesztik elő, és amíg végre csak majd hivatalosan jönnek hozzám az emberek, addig én is dolgozom otthon, pedig csak két szobás lakásom van, és akárhányszor reggel fél négykor állok fel az asztaltól, megyek mosakodni és lefeküdni. Hát nem látom be, hogy minden akármivel foglalkozó hivatalnoknak, mert a népbiztosságoknál dolgozik, feltétlenül dolgozó szobára is van szüksége és nem tud az ebédlőben vagy ha egyedül álló ember a hálószobájában dolgozni. (Egy hang: Szaklap szerkesztőnek hat szobás lakás kell! Zaj.) Ez a másik része a dolognak, de vannak még cifrábbak is. Ez az, amit nagyon hamar meg fogok szüntetni, és hozzám hiába jön valaki protezsálni (Élénk taps!) ezt ki kell jelentenem. Ki kell jelentenem — ide még nem hoztam —, hogy félre tettem leveleket, amelyek hivatalos borítékban és titkos iktató számmal jöttek hozzám, ami tehát azt bizonyítja, hogy a nagy iktatóban nem is voltak, és amikor megvizsgáltam ezeket, ökölbe szorult a kezem. Félre tettem ezeket s ha ismétlődnek ezek a jelenségek, el fogok jönni velük ide is és el fogok menni az országos intéző bizottság elé is és azt mondom: így pedig nem lehet proletárdiktatúrát csinálni. (Viharos taps.) Mert elvtársaim, hogy valaki nekem odatelefonáljon és azt kérdezze tőlem: Brunner elvtárs, mikor lehet Önnel fontos hivatalos dolgot elintézni és én azt válaszolom neki, hogy: mindenkor, csak egyéni panaszokat nem vagyok hajlandó meghallgatni, mert erre ott vannak a kerületek, azok elintézik az egyéni ügyeket, vagy pedig: hogyan lehet bejutni, valakit oda akarok küldeni és én azt mondom neki, tessék hivatalos megbízást adni, ha hivatalosan akar feljönni és amikor jön, odanyújtja nekem a lezárt levelet azzal, hogy: kérek egy négy szobás lakást mentesíteni, 3. Bartalovics József— a IX. kerület küldötte a Budapesti Munkástanácsban.
