Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

takarékos bánásmódot, amíg azokat a nagyszabású technikai újításokat végre nem hajtottuk, amelyek most folyamatban vannak: addig nincs más mód, mint az áraknak a termelő költségekkel való egyenlősítése. Ezt elkerülni nem lehet, mert lehetetlen, hogy nagy munkabéreket fizessünk, és amellett a termelési költségeknél alacsonyabb áron adjuk el a vásárlóknak az árukat, mert ez igazságtalan dolog, mert gazdasági katasztrófába visz. Én azt hiszem, a munkástanács elég komoly testület ahhoz, hogy ezeket a dolgokat itt átlássa, és ne csak átlássa, hanem a proletárközvéleményben tovább is terjessze. A Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács jegyzőkönyvei. Bp. 1920. 170—171. 1. Közli: MMTVD. VI/A. Bp. 1959. 712—714. 1. 198. Részletek Brunner Józsefnek, a Budapesti Központi Forradalmi Munkásés Katonatanács 500-as bizottságának 1919. július 3-i ülésén a fővárosi lakáshelyzetről elhangzott referátumából Brunner József:

1 Tisztelt elvtársaim! A lakásügy nemcsak Budapesten, de Magyarországon is körülbelül olyan kérdés, mint az élelmezés kérdése. Kevés áll rendelkezésünkre. Ezt a keveset el kell osztanunk úgy, hogy az elosztás arányos legyen. Lehetőleg rövidre fogom venni beszédemet. Talán kellemetlenségeket is fogok mondani az elvtársaknak, de nem tehetek róla. Redukálnunk kell mindannyiunknak az igényeket a minimumra, hogy mindazokat az éhes gyomrokat, amelyek a lakáskérdés formájában is jelentkeznek, kielégíthessük. Nem szabad megtörténnie annak, hogy emberek nem akarnak lemondani a régi kényelemről akkor, mikor más embernek semmije sincs. Amint fönnáll az élelmezés kérdésénél az arányos elosztás, elsősorban a dolgozó proletariátus igényeinek a kielégítése, ugyanez fokozott mértékben fönnáll, elvtársaim, a lakáskérdésnél is. Én négy pontban foglalom össze a lakáskérdést. Pontonként fogok majd rátérni arra, mik voltak a múltban, s mik jelenleg az akadályai a lakáskérdés megoldásának, és azokból a kellemetlenségekből, amelyeket mondani fogok, úgy az egyes elvtársak, mint általában a proletariátus, le kell hogy vonja a konzekvenciákat, ha azt akarjuk, hogy ne ismétlődjenek meg azok a jelenetek, amelyek megismétlődtek többszörösen a lakáskérdéseknél és megismétlődtek az élelmezés kérdésénél is. Elvtársaim! Négy módozat van — hiszen nem beszélek most az egész ország lakásügyéről, hanem csak Budapest lakásügyéről —, hogy megoldjuk a lehetőség határai között a budapesti lakásügyeket. Az első a rokon családok önkéntes, de ha kell, kényszerösszeköltöztetése, a második a lakásigényeknek minimumra való leszállí1. Somló Dezső leváltása után 1919 júniusában Brunner lett a Lakáshivatal elnöke. Brunner József — munkásbiztosító-tisztviselő, a Tanácsköztársaság idején először a VI. ker. elöljáróság vezetője, a tanácsválasztásoktól júniusig a X. ker. tanács elnöke.