Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

son nekünk és támadást indítson a román bojár hadak ellen. (Éljenzés.) Közölhetem elvtársak, hogy az ukrán vörös hadsereg átkelve a Dnyeszteren, elfoglalta Bender városát, és 13 versztnyire, 13 kilométerre tartózkodik most Kisinyiv városától. (Lelkes taps.)

5 Ezzel egyidejűleg megindultak a katonai operációk a galíciai fronton is, ahol azonban a román és lengyel imperialisták be sem várva az oroszok támadását, egyszerűen minden, az ő általuk elismert nemzetközi joggal ellentétes alapon megsemmisítették a galíciai ukrán köztársaságot, Golubovits kormányát, amely ma már nem is létezik. A románok elfoglalták Kolomeát, Sztaniszlaut, a csehek Stryt, a lengyelek közelednek Tarnopol felé, mindenki rabol, mindenki annyit foglal el, amennyit tud. Nemzetközi jog rájuk nézve nem egzisztál. Egész természetes dolog, hogy ugyanúgy, mint felrúgták ők a nemzetközi jogot itt Magyarországon, ugyanúgy rúgják azt fel Ukrajnában is. Azonban az az igyekezete a román és lengyel imperialistáknak, hogy egyesüljenek, hogy korridort építsenek a két szovjetköztársaság közé és nyugatra és keletre is támadólag léphessenek fel, teljes nyugalommal közölhetem az elvtársakkal, minden intézkedés megtörtént, hogy ez megakadályoztassák. Nemcsak az orosz és az ukrán vörös hadsereg kész arra, hogy halálos csapást mérjen ezekre a rabló banditákra, hanem készen, fegyelmezetten és elszántan áll a valósággal megújhodott nemzetközi vörös hadsereg, amelynek a csapatai már a fronton vívják sikeres harcaikat. (Éljenzés.) Tegnap volt alkalmam épen egy ilyen frontra induló nemzetközi ezreddel beszélnem. Az ezred körülbelül 85—90%-ban magyarországi elvtársakból állt; (Élénk éljenzés.) kivétel nélkül magyarok, románok, tótok, horvátok és a többi nemzetiségiek. Ezek az elvtársak megkértek engemet arra, hogy adjam át üzenetüket a magyar proletariátusnak. (Élénk éljenzés.) Azt mondották ezek az elvtársak, hogy amíg egy ember van Oroszországban, aki a proletariátus harcait Magyarországon és Oroszországban tanulta meg, akit Magyarországon és Oroszországban edzett meg a proletariátus harca, mondom, amíg egy ember van ilyen, addig nem nyugszanak, amíg valóban hatalmas, erős, tényleges segítséget nem nyújthatnak a magyarországi proletariátusnak fölszabadítási küzdelméhez. (Élénk éljenzés és taps.) A nemzetközi proletariátusnak Oroszországban élő avant-garde-ja kész az utolsó csepp vérig harcolni, kész az utolsó szál emberig küzdeni, hogy megcsinálja az utat, mely a románokon, csehekén keresztül és Magyarországon át nemcsak a magyarországi proletariátus hatalmának megerősítéséhez, de a világ minden kizsákmányoltjának felszabadításához vezet. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Hoztam még egy üzenetet is, ezt Lenin elvtársunk küldötte.

6 (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Ezt az üzenetet az elvtársaknak mindjárt módjukban lesz szó szerint megismerni. Itt röviden csak annyit közlök belőle, hogy — ami egészen természetes is — Lenin elvtársnak nincs egyéb óhajtása és nincs egyéb kérése, sőt 5. Szamuely információi az oroszországi katonai helyzetről nagyjából megfeleltek az egykorú moszkvai értékelésnek; Kolcsak szibériai és Jugyenyics Pétervárt támadó hadseregét csakugyan leverték, viszont nem vették eléggé figyelembe a Gyenyikin-hadsereg megerősödését, amely néhány héttel később elfoglalta Ukrajnát, és ezzel lehetetlenné tette a magyar és orosz vörös hadsereg összefogását. 6. Leninnek az Üdvözlet a magyar munkásokhoz c. ismert írásáról van szó.