Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A budapesti munkásság igazságtalanságokról és egyenlőtlen elosztásról panaszkodott. (Igaz! Úgy van!) Ezeken a bajokon segíteni nézetem szerint és azt hiszem, az egész budapesti munkástanács nézete szerint is, csak maga a budapesti proletariátus tud. (Igaz! Úgy van!) Meg vagyok győződve arról, hogy a budapesti proletariátus, amely Magyarország ipari munkásságának túlnyomó része és elitje, ha alkalmas volt arra, hogy a kezébe vegye a hatalmat, alkalmas lesz arra is, hogy saját élelmezését, illetőleg a rendelkezésére álló élelmiszereknek önmaga számára való elosztását maga intézze. (Helyeslés.) Ezen határozat szellemének megfelelőleg javasolom tehát, mondja ki határozatképen a munkástanács, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy az élelem elosztásának kérdését Budapesten maga a budapesti proletariátus, a budapesti munkástanács intézze. Hogyha mindezeket biztosíthatjuk, ha ezeket a javaslatokat elfogadja a munkástanács, ha ezeket a határozatokat keresztülvihetjük, ha a budapesti proletariátusra, a budapesti munkástanácsra lesz bízva az, hogy a rendelkezésre álló élelmiszereket a maga igazságérzetének a szellemében egyformán és igazságosan osztja fel, ha a budapesti munkástanácsnak betekintése lesz abba, hogy mennyi élelmet kaphatunk és meglesz az a megnyugvása, hogy minden rendelkezésre álló élelmiszert és minden olyan élelmiszert, amit a vidéken meg lehet szerezni, meg is szereztünk, hogy mindent megtett, minden illetékes szerv abban az irányban, hogy mindent megkapjunk, amit meg lehet kapni és mindazzal, amit megkapunk, gazdaságosan bánunk, azt gazdaságosan osztjuk el, akkor ezen megnyugvás alapján, tekintet nélkül arra, hogy mekkora lesz ez a koplalás, tekintet nélkül arra, hogy milyen mértékben kell nélkülözni vagy éhezni, de visszagondolva arra, hogy a bécsiek, a németek nem a munkásság érdekében, hanem az imperialisták, a kapitalisták érdekében, a kapitalisták szolgálatában sokkal nagyobb éhezésen, sokkal nagyobb koplaláson, sokkal nagyobb nyomoron és nélkülözésen mentek keresztül és mennek keresztül még ma is és meggondolva, hogy távolról sem koplalunk még mi úgy, mint koplalnak még mindig a bécsiek és németek (Közbekiáltások: És az oroszok!), ki kell tartani minden körülmények között azért, hogy a proletárdiktatúrát fenntartsuk, ki kell tartani és nem visszatekintgetni, ki kell tartani és nem foglalkozni még csak gondolatban sem azzal, hogy visszatérhetnek a régi állapotok (Viharos taps), hogy visszatérhetne a régi rend és hogy ennek a régi rendnek visszajövetelére biztosítanunk kell magunkat. Mert, ha a régi rend visszajönne, nemcsak mi pusztulnánk el, akik a proletárdiktatúráért küzdünk, hanem belepusztul az egész munkásság. Ha meghalni tudunk elvtársaink, ha a frontra ki tudunk menni, akkor, ha minden egyéb intézkedés meg lesz téve, tudni fogunk nélkülözni, tudni fogunk koplalni is a proletárdiktatúra szolgálatában. (Élénk helyeslés.) A Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács jegyzőkönyvei. Bp. 1920. 130—136. 1.