Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Ez az, amit máma önök elé terjesztünk! Az a kérdés: hogyan védjük meg Budapestet? Mi az önök véleménye, s mit tehetünk ebben az irányban? Nyilatkozzék meg Budapest munkástanácsa, mely önkormányzati szerve Budapest proletariátusának, amely szerve a budapesti proletariátus diktatúrájának. Nyilatkozzanak meg az elvtársak. Csak egyre kérem Önöket! Nem arra, hogy ne kritizáljanak, csak arra, elvtársak, hogy úgy kritizáljanak és úgy tegyenek javaslatot, hogy mindenki nézzen be magamagába, és ezekben a súlyos időkben, amelyek nem kétségbeesettek, mert a munkásmozgalom sorsa, a proletariátus felszabadulása sohsem lehet kétséges, ne csináljunk olyan gyűlést, mint amilyen a múltkori volt, hanem igyekezzünk tényleg dolgozóharcoló testületet alkotni, legalább ezekben a napokban. A kérdés az: mi a Budapesti Munkástanács véleménye arról, hogy az általam vázolt katonai és külpolitikai helyzetben hogyan védhető meg Budapest a SzovjetMagyarország számára? (Élénk éljenzés.) Elnök: Böhm elvtárs. Böhm Vilmos:

1 T. elvtársak! Nagyon röviden a következőket, ugyanazon hangnemben, amely hangnemet itt Kun elvtárs nagyon helyesen megpendített volt: semmi néven nevezendő lelkesítés, semmi néven nevezendő hatásvadászat, csak a tényeknek a leírása, végül egy kérdés az elvtársakhoz. A románok Szolnokot délután elhagyták. Abony felé menetelnek. Van még egy pár becsületes zászlóaljunk. Nem sok, még egy pár van. Hajlandók vagyunk egy kétségbeesett kitörést csinálni abban az esetben, ha tudjuk, hogy huszonnégy órán belül minden szavalat, minden taps és minden hosszú tanácskozás nélkül holnap Budapest munkássága szervezett, fegyelmezett, nem tanácskozó, hanem parancsot szó nélkül teljesítő zászlóaljat tud rendelkezésre bocsátani. (Úgy van!) Ha tudjuk, megcsináljuk. Ha nem, nem csináljuk meg, és gyalázatba fullad az egész proletárdiktatúra. (Taps, Úgy van!) Kis Lajos? T. elvtársak! Azt hiszem, megértettük valamennyien Kun elvtársat, nem kell sokat beszélnünk. Röviden: cselekedni kell. Ki a gyárakba, össze azokat az elvtársakat, akikre számíthatunk. Nem baj, hogyha nem leszünk mindjárt százezren. Éppen most mondotta Böhm elvtárs, elég egy zászlóalj. Én tudom, hogy egy zászlóalj, amely megállja a helyét, többet ér, mint tíz vagy húsz, amelyik nem állja meg a helyét. (Úgy van!) Kellner Sándor? Elvtársak! Én azt hiszem, hogy a tettek ideje következik be. A mai perctől fogva nincs alvás és nincs nyugalom addig, amíg Budapest öntudatos proletariátusa fegyelmezetten fegyvert nem fog a kezébe, és el nem indul arra a frontra, ahol meg kell semmisíteni az imperialista rablóbandát. (Úgy van!) Elvtársak! Március 21-én megmondottuk, hogy nem a nyugalom, hanem a harc ideje következett el. Ha önök azt képzelik, hogyha ide bejönnek a románok, akkor minden rendben lesz, csak azok fognak elpusztulni, akik a vezérek voltak: akkor önök 7. Böhm Vilmos (1880—1949): műszerész, az MSZDP vezetőségének tagja. A Berinkey-kormány hadügyminisztere, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének főparancsnoka. 8. Kiss Lajos — nyomdász, a KMP majd az egyesült párt V. kerületi pártszervezetének titkára. 9. Kellner Sándor — nyomdász, a Budapesti Munkástanács tagja.