Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

radalom előtti korszak utolsó miniszterelnökének, Wekerlének elfogatása 2 is valóra vált. E mellett a kormány vadul kapkodó intézkedései belenyúlnak a társadalmi szer­vezet leggyöngédebb szövedékeibe; amit a törvénytelen gyermekek törvényesítése, a házasságkötés és házasságfölbontás körül elrendelnek, az egyértelmű a család intézményének teljes fölbomlasztásával. Március 26-ikán. A Nemzeti Kaszinót, a Széchenyi alkotását egyszerűen becsuk­ták; elbocsátott szolgák hazug elbeszélései alapján hajmeresztő dolgokat közöltettek a lapok által az ott történt dolgokról, különösen a szolgák mostoha ellátásáról, izgatva vele a proletariátust a „nagy urak" ellen. A Kaszinó minden helyiségét, föl­szerelését, könyvtárát kommunizálták. Ma e tények konstatálása végett utolsó vá­lasztmányi ülést akartunk tartani a K. L. házában; de a háziúr szándékosan vagy véletlenül elfelejtett megfelelően intézkedni s így csak a kapualjban jöhettünk össze néhányan, hallgathattuk meg az igazgató jelentését és mondhattunk búcsút egymás­nak s a — kaszinónak. Ugyané sors érte a többi kaszinókat s a politikai klubokat is — természetesen a szocialista szervezeteket kivéve, — úgy hogy ezentúl már csak magán­házakban vagy az utcán jöhetünk össze ismerőseinkkel. Első teendői közé sorolta a „tanácskormány" a színházak kommunizálását is, vagy inkább azok lefoglalását a proletariátus számára. Klasszikus darabok a leg­rosszabb fajta újdonságokkal váltakoznak benne oly új közönség előtt, melynek sem azok megértést, sem ezek épülést nem nyújthatnak. Március 30-ikán. Ma megjelent a lakásügyi rendelet, melyet iszonyú hírek előz­tek meg a „házbizalmi férfiak" megválasztása céljából a lakók által házanként tartott értekezleteken. Úgy rendezkedtünk be, hogy nekem és feleségemnek két szobánk marad; ezt is csak azon az alapon reméljük magunknak biztosíthatni, hogy nekem mint tudományos írónak dolgozó-szobára való jogomat talán elismerik; ez a dol­gozó-szoba különben ebédlőül és fogadó-helyiségül is szolgál. De én Istenem! meny­nyire összezsugorodtak már igényeink! Április 4-ikén. Telefonomat elvették; ez, azt hiszem, azt jelenti, hogy a kormány szemében gyanús egyének közé tartozom; várom ennek további jeleit. Egy rendelet szerint minden kétezer koronánál értékesebb ékszer vagy arany­tárgy minden értékmegtérítés nélkül beszolgáltatandó; határidő kitűzve nincs, ezért elhatároztuk, hogy a paranccsal szemben egyelőre várakozó álláspontra helyezkedünk. Egész sorát az érdemes, régi egyetemi tanároknak elmozdították, egyelőre anélkül, hogy fizetésűket beszüntették volna; egy-kettőt a megnyilatkozott köz­kívánatra való tekintettel hamar visszahelyeztek. A legtöbbnek helyére azonban újakat neveztek ki, majdnem kivétel nélkül zsidókat és majdnem kivétel nélkül ismeretlen embereket, 3 kiknek egyetlen érdemök, hogy radikálisak, vagy szocialisták, s irodalmi működésök kizárólag zsurnalisztikái volt. 2. A polgári forradalom a háborús kormányok két különösen gyűlölt tagját, Szterényi Józse­fet és Szurmay Sándort internálta; a Tanácsköztársaság kikiáltása után őrizetbe vették az utolsó háborús miniszterelnököt, Wekerle Sándort is. 3. Az újonnan kinevezettek, szinte kivétel nélkül, később híressé vált tudósok és művészek; Babits Mihály, Mannheim Károly, Vadász Elemér, Pór Bertalan, Fülep Lajos, Michailich Győző stb.

Next

/
Thumbnails
Contents