Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

nyok alkalmassá válnak, mihelyest erre az első lehetőség nyílik Budapest egész lakossága Budapest egész népe válasszon magának törvényhatósági közgyűlést azon választási elvek alapján, amelyeket a forradalmi népkormány első néptörvénye megállapít, vagyis az általános, egyenlő, titkos választói jog alapján. Nekünk az a követelésünk, hogy Budapest városi ügyeit így, ilyen formában Budapest népének összessége, Budapest egész lakossága irányítsa és intézze. Követeljük ezt abból az egyszerű okból, hogy mint demokratáknak, mint a demokratikus elvek harcosainak és követőinek más álláspontunk nem is lehet; követeljük másrészt azért, mert úgy gondoljuk, hogy egy ilyen óriási közületnek, mint amilyen Budapest kommunitása, vezetésére és irányítására ez a testület nem egészen kielégítő, hanem ennek a közületnek az irányítására csakis egy, az általános választó jog alapján, a lakosság egészének befolyása alapján megválasztott testület lehet képes és lehet hivatott. Vonatkozik ez, tisztelt Uraim, nemcsak magára a közgyűlésre, nemcsak ennek működésére, hanem vonatkozik természetesen a városi tanácsnak az összeállítására és összetételére nézve is, mert nekünk az a véleményünk, hogy a tanács ezen demokratikus elvek alapján keletkezzék és ezen elvek alapján működjék, úgy hogy minden egyes ember, minden egyes tisztviselő, elsősorban természetesen a legfőbb tisztviselők olyan jogalapot találjanak az ő itteni működésükre, amely jogalap az ő számukra csak a nép egésze által teremthető meg. Ezt az elvi és politikai követelést képviseljük mi szociáldemokraták. Azon leszünk, hogy minél gyorsabban ilyen elvek alapján állíttassék össze Budapest fővárosának a tulajdonképeni kormányzata. Addig is, amíg az megtörténhetik, magától értetődő kötelességünknek fogjuk tartani, hogy mint a városi néptanács tagjai, kellő buzgalommal és ügyszeretettel igyekezzünk a ránk rótt feladatoknak eleget tenni. Hock János néptanácstag a következő beszédet intézi a néptanácshoz: Tisztelt Néptanács! Én meghatva állok e pillanatban egy új korszak küszöbén. Húsz éven által vettem részt e közgyűlésben és mondhatom, soha a lelkemet magasabbra nem emelte az öntudat, mint abban a pillanatban, mikor látom, hogy Budapest fővárosnak Néptanácsa, gyűlése tulajdonképen teljesen az új korszellem igényei szerint kezd megalakulni és azt a hatalmas áramlatot, amely keresztülsöpör a világon és új társadalmi, gazdasági rendet kíván a régi helyébe felállítani, itt is, ezen a közgyűlésen, a mai megjelenésünkben mintegy megtestesítve látom. Az emberi haladás, uraim, isteni törvény. Azt lehet ideig-óráig erőszakkal elnyomni, hatalmi eszközökkel befolyásolni, de előbb-utóbb a haladás a maga jogait érvényesíti, keresztültör régi, elavult formákon, mesterséges rendszereken, mert a haladásnak tulajdonképen egyetlen célja a szabadság, az igazság, az emberi egyenlőség törvényeinek fejlesztése. Mindaddig pedig, amíg egyes kiváltságolt rétegeknek az érdekeit szolgálja valamely társadalmi vagy politikai intézmény és kizárja onnan azt az egységes nagy tömeget, amelynek életereiére kell felépíteni állami, társadalmi szervezeteket, addig az csak a kiváltságosaknak a hangszere, amelyen a saját nótáikat játsszák el. A népképviselet elve megköveteli, hogy minden ember, aki a politikai jogokban is egyenlőnek születik a többivel, — mert a legnagyobb áldozatokat veszély idején