Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

és képviselőtestület. Mert nem tudja az utókor megmagyarázni azt, miért épen ez a három tényező állott útjában a fejlődésnek és a haladásnak. Hiszen ezek a régi kőfalak a régi tradíciókon alapultak, itt e falakról tekintenek reánk az ősök, akik ilyen hagyományokat hagytak a számunkra. Itt vannak előttünk, olajba festve tekintenek ránk és láthatják, hogy tulajdonképpen az ő konzervativizmusuk hova juttatta ezt az országot ilyen nehéz időkben. Mert minden szervnek akkor bizonyul be az életképessége és életrevalósága, ha a megpróbáltatás napjaiban meg tudja a helyét állani. Ezek a szervek pedig a megpróbáltatás napjaiban nem tudták a helyüket megállani, sőt azok, akik az új idők modern szellemében igazgatják az állami, községi és városi életet: kénytelenek voltak őket az útból félretenni. Most, tisztelt uraim, egy új eszme van kialakulóban. Egy új eszme, amely azt az elvet mondja ki, hogy a dolgozóké legyen a jövő. (Úgy van!) Ember és ember közt csak egy ismertető jel és érdem legyen: ki végez a társadalomra hasznos munkát, ki ennek az országnak, ennek a városnak hasznos polgára. Ebből az alapelvből folyólag kell, hogy a dolgozók legyenek azok, akik a városnak gondozott alanyai legyenek, gondozott polgárai. A munka legyen az, amely mintaképpé, követésre méltó példaképpé tegye magát a fővárost is. Mert uraim, egyet tanultunk a háborúban, hogy hazug az a régi frázis: ha békét akarsz, készülj háborúra. A helyes elv: ha békét akarsz, soha se készülj háborúra, mindig békére készülj és azok a nemzetek fognak felemelkedni ezen világtülekedés forgatagában, amelyek az energiájukat a legjobban tudják felfokozni és akik a munkából tudnak erkölcsöt csinálni és a munkát fel tudják emelni olyan piedesztálra, hogy mindenki csak a munkája és végzett dolga után akarjon érvényesülni. Már most, uraim, a városnak, mint testületnek a munka mintaképének kell lennie. Olyanoknak kell ülniök a hivatalainkban, akik a munkát tartják szem előtt. Olyanoknak kell ülniök a város képviselőtestületében, akiknek a munka az ideáljuk. A munkának kell a képviselőtestület és a hivatalnoki kar számára mintaképnek lenni, víztükörnek, amelyben a polgár megfürdik és ideáljainak tükörképét látja. Az egyén lehet rossz, gonosz, mint egyes, de amint testület gyanánt lép fel, akkor mintaképnek kell lennie az ő erkölcsi összetételében. Most ezen idő felé megyünk. Eddig a kőfalak elválasztottak bennünket egymástól, de ha ezeket leromboljuk, akkor az a sok értékes energia, amely ebben a városban és képviselőtestületben a rossz múlt dacára meg tudott maradni, egyesülni fog és akkor meg fogják tudni csinálni azt, hogy Budapest nem lesz fürdőváros és nem lesz világváros, hanem Budapest lesz a nép városa, a dolgozó népek városa, amelyben a köz nagy és hatalmas lesz, ellenben minden, ami egyéni, az egyszerű lesz és igaz. Demosthenes mondotta egy beszédében, hogy akkor volt Görögország fénykora, amikor minden, ami a közé volt: szép volt és hatalmas; egy Miltiadesnek, Themistoklesnek pedig egyszerű, alacsony földszintes lakása volt. Mindazok, akik hazájukért nagyot cselekedtek, lakásukba visszatérve egyszerű polgárok voltak, de ugyanakkor ragyogó oszlopcsarnokokra, gimnáziumokra és más közintézményekre tekintett a görög polgár. Ekképen kell a mi erkölcsi életünkben átalakulnunk. Az egyéniség, az egyes szempontjából a polgár legyen egyszerű a maga otthonában, minden, ami a közé és