Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

III. A FORRADALMAK FŐVÁROSA 1918-1919 A) A MAGYAR NEMZETI TANÁCSTÓL A FŐVÁROSI DIREKTÓRIUMIG A Monarchia összeomlásakor, 1918. október 31-én a főváros és környéke munkásai, katonái, ifjúsága vitték győzelemre a magyar polgári demokratikus forradalmat, itt kiáltották ki Magyarország függetlenségét. A forradalom győzelmét a Városházán vegyes érzelmekkel fogadták. Amint bizonyossá vált a régi rendszer veresége s a király kormányalakítással bízta meg Károlyi Mihályt, a főváros tanácsa sietett bejelenteni csatlakozását, sőt meghívni a Nemzeti Tanácsot, tegye át székhelyét az Astoria szállóból a Városháza méltóságteljesebb termeibe. (176) A tanács képviselőit bevonták a kibővített Nemzeti Tanácsba, de míg a Harrer—Wildner—Madzsar-féle haladó tisztviselők joggal remélték, hogy a valóban független ország fővárosává emelkedett Budapesten a korábbi akadályok nélkül bővíthetik ki reformtevékenységüket, a gazdag „törzsfőnökök", a Ripka—Sipőcz—Bódy-féle gentry vagy konzervatív-klerikális polgári főtisztviselők is joggal érezték, hogy kasztjuk uralma véget ért. Nem mintha önszántukból mondtak volna le az osztályuk és önmaguk kiváltságait biztosító hatalmi pozíciókról, de az ország vezetésében bekövetkezett nagy mérvű és jelentőségű változások után a fővárosban sem maradhatott minden a régiben. Igaz, hogy a főváros vezetése még a világháború alatt — melynek szenvedéseit, nyomorát enyhíteni csak lehetőségeihez mérten tudta — sem volt olyan nívótlan és maradi, mint a megyéké, de ennél a különbségnél nagyobb volt a differencia a főváros és a vidék lakosságának öntudata között. A „vörös város" népe már 1918 őszén sem elégedett meg a polgári forradalom keretei nyújtotta lehetőségekkel. A munkásság bizalmatlan volt a főváros vezetőségével szemben, a Munkástanács azt követelte, hogy állítsanak forradalmi direktóriumot a demokratikus választások megtartásáig a Városháza élére. A szociáldemokrata pártvezetés hozzájárulásával kompromisszum született: a forradalmat követő első tanácsülésen Bokányi Dezső üdvözölte a tanácsot a forradalmi szervek által delegált új tagok (177, 178) nevében. Ez a felemás megoldás senkit sem elégített ki, és miután kitűnt, hogy a községi választások megtartását a kormány nem látja lehetségesnek, 1919 januárjában új fővárosi törvény jelent meg (179), amely feloszlatta a törvényhatósági bizottságot s ideiglenes „Néptanács" felállítását mondta ki. A Néptanács létrejötte a forradalom adott helyzetét rögzítette, amennyiben egyrészt a fővárosi tanács 20 tisztviselő tagjából, másrészt a Nemzeti Tanács pártjainak a belügyminiszter által kinevezett 24 tagjából állt. Február 16-án ült össze a Fővárosi Néptanács, (180) s jellemző a for-