Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Jászi Oszkát 1 beszéde Szabó Ervin sírjánál 1918. október 2. Most clr. Jászi Oszkár, aki a Társadalomtudományi Társaság. 2 a Társadalmi Tudományok Szabad Iskolája 3 és a Huszadik Század 4 szerkesztősége nevében búcsúztatta a nagy halottat, látnoki gondolatokkal terhes szavakkal fordult a jelenlévőkhöz s a jelenlévőkön át egy egész országhoz. Szavai a nyitott koporsó mellett szinte esküvésképpen, a mai élre állított helyzetben pedig egy új ország erkölcsi programmjaképpen hangzottak. Látjátok, ilyen a szép élet: tiszta célok felé tiszta eszközökkel haladó, friss megismerésekben naponta újjászülető, az egész világ vérkeringését magában átölelő, az Eszme keresztjét derülten viselő, minden vereség és minden győzelem által új erőkifejtésre serkentett heroikus és lendületes alkotó munka. Látjátok, ilyen az igazi morál: a kis alkuvásokat és gyatra kompromisszumokat megvető, a hatalmasokkal és a csőcselékkel nem törődő, az utilitarista számvetéseket lenéző, minden friss és szabad energiát a szellem oltárára tevő, az életet fejleszteni és kiterjeszteni akaró, csak a lélek szabad rendeléséből ránk mért feladat hű teljesítését néző, vidám és minden nap megújuló áldozat. És látjátok, ilyen a szép halál: meg nem tört lélekkel és fiatal reményekkel, semmit abba nem hagyva és semmiről le nem mondva, friss kontaktusban a teremtő lend ülettel, a régi szeretettel és a régi hittel a már rosszul verő szívben, a Jövő bíbor horizontjai felé irányított utolsó megtört szemsugarakkal való visszatérés a minden élet forrásához. S hogy ilyen volt élete, morálja és halála egy feslett társadalomban, melynek minden igyekezete a siker, a pénz, a hatalom és az alacsony örömök felé fordul: ez tenné a mi barátunk akarását, munkáját és küzdelmét dús erkölcsi örökségünkké még akkor is, ha mitsem valósított volna meg küldetéséből. De már is érnek lankadatlan munkájának szép tudományos és politikai gyümölcsei. Hogy a fiatal nemzedék, a Jövő Magyarországa, többé nem hajlandó kritika nélkül elfogadni a Csák Máté értékkitételeit; hogy a nemzeti érzület követeléseit csak egy magasabb nemzetközi világrend észszerű kereteiben kész elismerni; hogy még a szocializmust sem akarja akceptálni egy oligarchikus államrend kezéből; hogy a forradalmat nem tekinti többé gyomorkérdésnek, de a lélek legmélyebb értékei átalakítása ügyének; hogy nem hisz többé az emberi dolgok mechanisztikus lepergésében, hanem a Szellem célkitűző lendületében, mely a morest megfékezi és irányítja: ebben az oly sokat ígérő új magyar lélek kiformálásában, senkinek sem volt nagyobb része, mint a mi barátunknak. 1. Jászi Oszkár (1875—1957): író, politikus, szociológus, a magyarországi polgári radikalizmus vezéralakja, 1918-ban a forradalmi kormány tagja. 2. A társadalomtudományok művelésére 1901-ben alakult egyesület. 1906-tól a polgári radikalizmus elméleti és szervezeti bázisa. 3. A Társadalomtudományi Társaság által 1906-ban életre hívott intézmény. 4. A Társadalomtudományi Társaság 1900-ban indult folyóirata.
