Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Szabó Ervin életmüvét ismertető nekrológ és temetéséről készült beszámoló 1918. október 2. Budapest székesfőváros közművelődésügyét és a tudományos világot pótolhatatlan, súlyos veszteség érte. Dr. Szabó Ervin, a kiváló író és tudós, a Városi Nyilvános Könyvtár igazgatója, folyó évi szeptember 30-án, hosszú betegség után példaadó, munkás életének 41-ik évében meghalt. Vele a társadalmi tudományoknak egyik kiváló, nagy tudású és nagy tehetségű művelője, a főváros egyik legkiválóbb tisztviselője, a Fővárosi Könyvtár újjászervezője szállott sírba. Dr. Szabó Ervin 1877. augusztus 23-án Szlanicán született. Jogi tanulmányail Budapesten és Bécsben végezte s előbb a képviselőházi könyvtár tisztviselője, majd a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárosa lett. Könyvtárossága első éveiben európai szakkörökben is jóhangzású nevet szerzett a Mandelló Gyula társaságában szerkesztett nagy bibliográfiai munkájával, a Bibliographia económica universalissal, itthon pedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárának mintaszerű nagy katalógusával. E munkássága elismertetéseképpen érte őt a főváros statisztikai hivatala akkori igazgatójának, Körösi Józsefnek meghívása 1904-ben, aminek folytán a tanács könyvtárosi állásra választotta meg. Ettől fogva Szabó Ervin lankadatlan erővel dolgozott a kereteiben akkor még kis könyvtár kifejlesztésén. Meglátta a fővárosi könyvtárügy nagy hiányait és felismerte egy modern városi könyvtár feladatait. Cikkekkel és előadásokkal szerzett híveket az angol—amerikai típusú nyilvános könyvtár eszméjének, amely a könyvtárat az egyetemes oktatásügy fontos szervévé és a lakosság minden rétegének napi szükségletévé avatja. Ezeket a törekvéseket a főváros akkori polgármestere dr. Bárczy István és dr. Wildner Ödön tanácsnok a főváros nagyvonalú új kultúrpolitikájába is beleillesztették s a tanács ekkor megbízta Szabó Ervint a főváros könyvtárügyi programmjának és egy nagy modern városi könyvtárnak szervezési munkálataival. Ekkor írta meg Emlékiratát a fővárosi könyvtárügy újjászervezéséről és elkészítette egy nagy könyvtárpalota építési terveit. Ezzel párhuzamosan, fokozatosan kifejlesztette a Fővárosi Könyvtárat, melynek vezetését a székesfőváros tanácsa 1912-ben, midőn az újonnan szervezett könyvtárigazgatói állásra megválasztotta, az ő kezébe adta. Ettől fogva a Fővárosi Könyvtár, mint a főváros új és önálló kultúrintézménye igyekezett Szabó Ervin kemény munkabírású vezetése alatt szakkatalógusaival, modern berendezéseivel és főként nagy könyvforgalmat lebonyolító fiókkönyvtáraival megvetni a budapesti nyilvános könyvtárügy jövendő alapjait. A háborús viszonyokon s nem Szabó Ervin törhetetlen energiáján múlt, hogy törekvései csak nagy jövőjű kezdetek maradtak. Kiváló munkásságot fejtett ki a Bruxellesben székelő Institut International de Bibliographie munkálataiban és ezen intézet katalogizáló tizedes rendszerének átdolgozója lett, amely rendszert az egész művelt világon, nálunk is meghonosították. Állandó gondoskodásának tárgya volt a munka gazdaságosságának kérdése is a Taylor-rendszerrel kapcsolatban.