Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Lakásszükség egy bizonyos mértékben a fővárosban valószínűleg mindig létezett; azonban annak teljes jelentőségét — másutt is, nálunk is — csak későn ismerték föl. Az 1867-iki nagy események sehol az országban oly mélyre ható és oly üdvös alkotásokban nem nyilvánultak, mint épen Budapesten. A nagymérvű központosítás mintegy varázsütésre fölemelte a várost és ez csak nehezen tudta követni jó sorsa fordultát, mely egyre emelte helyzetét. A fővárosba érkező új embertömegek számára lassan épültek az új lakalkalmatosságok; a régiek pedig elégteleneknek bizonyultak azon igényekkel szemben, melyeket a magasabb jólét és a magasabb műveltség támasztott. Bátran hozzá fogtunk azon páratlan átalakulásokhoz, melyek néhány év alatt a régi provincziális város helyén egy modern nagyvárost létesítettek, mely messze felülmúlja máris kelet valamennyi városát és becsülettel törekszik utolérni a nyugoti kultúra régi székhelyeit. Azonban ezen átalakulások a lakásszükségleten nem hogy segítettek volna, de ellenkezőleg azt lényegesen gyarapították. Midőn az állam adómentességi kedvezményeit — némelykor kissé vaktában — osztogatta, egész utczákat romboltunk le, hogy azoknak helyére új, modern városrészeket építsünk. Számtalan existenczia lett így kizavarva régi kereseti alkalmából és régi lakhelyéből; ezrekre ment azoknak száma, kiket a többi városrészek felé kiszorítottunk, a melyek pedig már azelőtt sem voltak bővében a lakásoknak. Az újonnan emelkedő épületek sem segíthettek ezeknek baján, mert azon új, gyakran fényes, mindig drága bérházakból ők ugyan örök időre kizárva maradtak. Hiszen azok alig fedezhették és fedezhetik még most is a jobb módú osztályoknak folyton fokozódó lakszükségleteit. Az állami és községi kedvezmények pedig legmagasabb mértékben mindig csak ezen építkezések emelésére voltak irányozva, míg a kisebb lakások építői alig vétettek tekintetbe. Egyetlen törvényünk, az 1875:1V. t.-cz. 4. 3 szakaszában kísérli meg némileg az intézkedést ezen irányban, azonban oly gyenge ismeretével a helyi viszonyoknak, hogy azon, a jóakaraton kívül alig van, mit megköszönhetnénk. Folytak tehát a rombolások és a mely mérvben ezek haladtak, azon mérvben kényszerítettük egyszersmind a régebben itt lakó népességet, hogy lemondjon eddigi kényelméről, összébb szoruljon, hogy kevesebb helyivel és kevesebb igénynyel érje be. Ezen átalakulási folyamat, a mennyiben az a bennszülött lakosságot vonta csak körébe, egymaga elég lett volna egy lakáskrízis előidézésére; ámde a lakásoknak épen ezen kategóriája volt kitéve évenként a bevándorlottak nagy tömege ostromának. Ezen bevándorlók, minthogy fizetési képességüknek megfelelő lakásokat nem találtak, egyszerűen a régiekben foglaltak helyet, fokozva még az ottani szükséget. Altalános elemeire fölbontva tehát a lakásszükséget, találjuk a következőket: 1. a lerombolások, 2. a gazdagabb osztályok fokozódott lakszükségletei, 3. a bevándorlás, 4. a természetes szaporodás. A felsorolt okok közül a bevándorlás tekinthető a legfontosabbnak és a legválságosabbnak. 1867 óta jó és rossz időkön ment át a főváros és az ország, de Budapest 3. Ld.: a 43. számú dokumentumot.
