Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Nagyszabású akciót mozgósított népélelmező osztályunk egy Központi Konyha létesítésére, mely naponta 5—10.000 adag ételt lesz képes szolgáltatni, úgy, hogy kerületenkint különböző szétosztó helyeken kerüljön szétosztásra ez az étel. Kétszázhúszezer korona körül jár a gyűjtés eddigi eredménye s remélni lehet, hogy a társadalom további áldozatkészsége előteremti e célra a még szükséges összegek hátralevő részét is. A főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése méltókép honorálta már e mozgalmat s a központi konyha céljaira megfelelő telket engedélyezett. Szólnunk kell a kerületi elüljáróságok segítő tevékenységéről. Az anyagi segítésnek ezek a tulajdonképeni végrehajtó szervei. Az állami segély itt kerül kifizetésre a hadbavonultak családtagjai számára, népkonyhajegyet, élelmiszer-utalványt s egyéb hatósági vagy társadalmi segélyt itt osztanak ki az arra rászorulók között. Az elüljáróságok heti kimutatásaiból meg lehet állapítani, hogy a hadbavonultak családjain jórészben segített az állami törvényes segély; az október hónapi kimutatás szerint például több mint 35.000 ilyen családnak harmadfél millió koronát fizettek ki elüljáróságaink törvényes segély címén. Ezzel a kimutatással szemben persze rikítóan szembetűnő az az aránytalanság, mely a háború miatt egyébként szűkölködők segítésében nyilvánul. Itt egyrészt elegendő összegek nem állanak rendelkezésre, másrészt igen nagy a lakosságnak az a szűkölködő része, melyet a szegénysegélyezés közönséges módja szerint nem lehet támogatni. Két-háromszáz koronás kölcsönök nagyobbszerű házbérsegélyek nyújtása volna az a mód, amellyel a segítő tevékenységnek e téren, a középosztály és a kispolgárság támogatására, közbe kellene lépnie; persze ez elsősorban pénz-kérdés és ezen a ponton mutatkozik legsürgősebben a kellő pénzalap előteremtésének szüksége. Ugyancsak a segítés rendkívüli módjainak keretébe tartozik: az írók s művészek támogatása. E célra alakult meg központi bizottságunk irodalom- és művészetpártoló osztálya, mely most már egyes szakok szerint is megalakította a maga kis bizottságait, hogy így fogjon hozzá mielőbb az anyagi segítés tulajdonképpeni művéhez. Hevenyészett s kissé talán ötletszerű összefoglalását adtuk a fentiekben központi bizottságunk eddigi működésének, amely igyekezett annyi eredményt elérni, amennyi csak módjában lehetett; egy eredményt azonban kétségtelenül teljesen elért: azt, hogy tisztázta a tennivalók még hátralevő sorozatát, tisztázta a legközelebbi jövő feladatait, úgy, hogy a segítő akció céltudatosan mehet előre, már amennyire a társadalom megfelelő támogatása erre módot és lehetőséget fog nyújtani. A Budapesti Központi Segítő Bizottság Közleményei. 1914. november 13.