Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
ebben a háborúban csak a lent levő erők voltak azok, melyek mindig beváltották azt a várakozást, azt a reménységet, amit hozzájuk fűztek. (Igaz, úgy van!) Közbeszólás: Nem áll. Mindnyájunk fiai ott vannak. Dr. Baracs Marcel: Csodálom, hogy néhány igen tisztelt tagtársam tiltakozik, amikor én is, ők is a népből származunk és ahhoz tartozunk. Mi vagyunk a híd, amelyen át a negyedik rendnek egyesülnie kell az ország többi lakosságával, mi vagyunk a híd, melyen át a jogok birtokába kell jutniok s ha ezt tudjuk, akkor a nép felé vezető hidat nem engedjük átalakítani az uralkodó osztályok Brückenkopfjává 7 apró kis erődítésekkel, amilyenek a virilizmus és a korlátolt választójog. Azt hiszem, hogy sokan ülnek itt az általános választói jognak elszánt hívei, akik egész életükre tettek hitet a jogok kiterjesztése mellett, sokan vannak itt Glücksthal biz. tag úrnak hívei, mert látom, hogy ő nem csupán a maga nevében beszélt és esküdött, hiszen kipirult arcok vesznek körül, amelyek égnek a vágytól, hogy a választójogot megvalósítsák. Akkor hát újból kérem önöket, ne engedjék magukat kendőzött apró kifogásokkal eltántorítani a választójog nagy ügyétől, hanem fogadják el velem együtt Vázsonyi igen tisztelt barátom indítványát. (Hosszantartó taps és Éljenzés.) Dr. Vázsonyi Vilmos: —• —- — Tisztelt Közgyűlés! Én azt hiszem, a panácea mégis egy kissé másutt van. Mert ha én azon a véleményen vagyok, mint Glücksthal igen tisztelt barátom, hogy a városi polgárságnak és Budapest polgárságának érdekeit felkarolva nem látom; ha azon a véleményen vagyok, hogy a jelenleg uralkodó pártpolitika nem képviseli a városi lakosság óhajait, vágyait és keserveit és nem az ő sebeinek orvoslásán dolgozik; ha azt látom, hogy a hatalmi egyensúly megoszlása ebben az országban rossz és, amint Glücksthal oly szépen visszaidézte a múltat, hogy tulajdonképpen még ma is jóformán a rendi korszak hatalmi egyensúlya áll fenn a városi és nem városi elemek között, ami annál súlyosabb, mert hiszen nem is a vidéki lakosság egyetemének van meg a politikai befolyása, nem a falu, hanem csak a kastély gyakorolja a domináló politikai hatalmat, ha mindezt látom: akkor igen tisztelt barátom mindebből nagyon sajátszerű módon vonta le az álláspontját, amelyet én — és ezt nem sértésképen kívánom mondani — politikai szempontból eunuchpolitikának, kell, hogy nevezzek, tudniillik azt, hogy mi azzal iparkodjunk a polgári önérzetet, a városi lakosság megszervezését előmozdítani, hogy a pártpolitikát teljesen kizárjuk. Talán mégis csak más a dolognak a konzekvenciája. A konzekvencia az, hogy Magyarország városi lakossága, amely eddig támolygott és tévelygett és a különböző politikai pártokban kereste a maga érvényesülését, Magyarország városi polgársága, ahelyett, hogy megsértődnék azon, hogy népnek nevezik, — miként itt az előbbi jelenet tanúsította, — annak a belátására jutna, hogy a magyar városi lakosság egyetemét kell erős falanx-szá megszervezni (Úgy van!), ezzel kell az iparos, kereskedő, lateiner, hivatalnok, alkalmazott és nagyszámú munkástársadalmat testvéri egységben, a jogegyenlőségnek egybeforrasztó erejével összeolvasztani, s ez a hatalom azután megszerzi a kellő súlyt a városi polgárságnak. (Élénk helyeslés.) Hock János: 8 T. Közgyűlés! Ha valaha, úgy most kényszerít a lelki7. hídfőjévé. 8. Ld. a 92. dokumentum 2. számú jegyzetét.
