Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

reskedelem szükségleteihez, a mindennapi élet gyakorlati követelményeihez, amelyek közül elismerten fontos volt a vegyes nemzetiségű, magyarosodó Budapest tanuló ifjúságának magyar nyelvű alapképzése. Elég itt a községi kisdedóvók nagy számára, a szakosított iparos- és kereskedőtanonciskolák, a gazdasági és háztartási népiskolák megszervezésére, a községi iparrajziskola és a felsőkereskedelmi iskolák létesítésére, a nők elhanyagolt oktatásügyének felkarolására utalni, és arra, hogy a fővárosi kultúrpolitika mintegy külön státuszában helyet szorítottak azoknak a radikális, szocialista pedagógusoknak is, akiket az állami és egyházi iskola-hálózatból nemkívánatosként eltanácsoltak. Krúdy Gyulának a századfordulót követő évtized légkörét érzékeltető írásával adunk ízelítőt a Bárczy-korszak iskolaépítési programjából. (128) Utóbbi párosult az iskolai oktatásnak a kor igényeinek megfelelő átalakításával. A megfelelő modern iskolaépületeken kívül, hatalmas összegeket fordított a város az iskolai szociálpolitikai intézmények létesítésére, a zene-rajzoktatás bevezetésére, a svédtorna meghonosítására; sor került a tantervek átdolgozására, a szakoktatás kötelezővé tételére, a szakfelügyelet megszervezésére. A főváros rendezte a pedagógusok státuszát és továbbképzésükre létrehozta a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, (131) amelynek központi épületében a gyakorló iskolán kívül, pedagógiai laboratóriumot, múzeumot, szakkönyvtárat rendeztek be. A Népművelő Társaság, amely megalakulásától jelentős támogatást kapott a tanácstól, (126) szintán a Pedagógiai Szeminárium helyiségeiben rendezte előadássorozatait. A főváros közművelődési intézményei közül az 1903-ban önálló intézménnyé szervezett fővárosi könyvtárat emeltük ki kötetünkben. (130) A liberális városvezetés, mindenekelőtt Bárczy István és Wildner Ödön támogatták a könyvtárfejlesztés ügyét, Szabó Ervin könyvtárpolitikai elgondolásait. Támogatásuk ugyanakkor védelmet is jelentett Szabó Ervinnek, a kezdetben szakmai köntösben jelentkező támadásokkal szemben. És ha a tervezett könyvtárpalota a háború miatt nem is valósulhatott meg, a főváros jelentós anyagi dotációja, Szabó Ervin támogatása lehetővé tette az ország és Budapest első társadalomtudományi könyvtárának kifejlesztését, a könyvtár európai szintre emelését, és közvetve elősegítette Szabó Ervin és baloldali munkatársainak tevékenységét, amelynek eredményeként a könyvtár a progresszív erők bázisává, a háború éveiben az antimilitarista mozgalom egyik központjává, az 1918—19-es forradalmak „melegágyává" fejlődött.