Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Ami eszköze és fegyvere a politikai agitációnak van, azt mind kimerítették, azt mind elhasználták egész a megcsömörlésig." „.. .A tömegek beszéltek. Az általános műveletlenség és szolgaság tengerében kitartó, csüggedetlen serénységgel megépítették a kultúrának és szabadságnak néhány szigetét. Fillérekkel, amelyeket a szájuktól vontak el, garasokkal, amelyek ruhára és fűtésre kellettek volna, megvetették szervezeteik alapjait: a rend és fegyelmezettség elemeit rakták le azzal a társadalomnak olyan mélységeiben, ahova soha semmiféle állami hatalom, vagy egyéb társadalmat építő erő el nem ért. Lapokat, könyveket, folyóiratokat, röpiratokat szórtak szét milliószámra az országban, hirdetve a magasabbrendű műveltség igéit, kultúrszomjúságot keltve olyan lelkekben, amelyekben a pálinka és a babona szomjúságán kívül más inger előttük nem égett. Beszéltek előadások és tanítások ezreivel, pótolva lázas munkával azt, amit meg nem adott nekik az iskola, az állam, a társadalom. Beszéltek olyan tények tömegeinek megteremtésével, amelyek bebizonyították, hogy politikai akarás és politikai értelmesség dolgában a magyar munkásosztálynál előbbre való erő, avagy csak vele egyenlő rangú is nincsen az országban." „. . .De a szavak beszéde nem talált meghallgatásra. A cselekedetek és szenvedések ékesszólása süket füleknél egyebet nem lelt. Beszélt a tömeg egymagában, az ő saját nyelvén, a maga különállásának hangsúlyozásával. Nem hallgatták meg. Azután a fejlődés erői és a történelmi szükségesség összehozták az uralkodó társadalomnak egyik emberségesebb és értelmesebb rétegével és ezzel együtt, ezen keresztül észjárásukhoz jobban idomuló nyelven mondotta el panaszait és adta elő követeléseit. Nem hallgatták meg. Sőt büntetésül irtó hadjáratot kezdtek azok ellen, akik a tömeg követeléseinek hangot adtak az ő világukban". .. „... Május 23-án megértette a tömeg, hogy a beszédnek minden eddigi módja hiábavaló. Cselekedni kell. Cselekedni kell, nem megbízottjai útján, nem eddigi szócsövei segítségével, nem az eddig alkalmazott módszereivel, hanem magával a tömegnek kitörésre kész és eddig is csak mesterségesen visszaszorított és fegyelmezett erejével. S ezen a napon, meg a rákövetkezőn beszélt a tömeg azon a nyelven, amely nem az ő, hanem elnyomói természetének és jellemének megfelel, beszélt a forradalmi cselekedeteknek, a tömegek forradalmi önsegélyének azon a nyelvén, amely a magyar történelemben és a magyar munkásmozgalomban egyaránt a legnagyobbszerű történelmi dátumok egyikét írta bele." „.. .A május 23-iki felkelés a választójogi harcnak egyik fejezete is, de azért sokkal több annál. Ilyen nagyszerű erővel és ekkora hatalommal még sohasem szólott bele a munkásság a magyar történelembe, amelynek pedig az utóbbi időben nem egyszer adott már útirányt"... Buchinger Manó: Küzdelem a szocializmusért. Emlékek és élmények. í. K. [1946] 186— 190. I.