Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Kérdés, lesz-e hozzá erő? Erről csak egyet mondok, azt mondja Björnsön 8 a nagy költő: vannak idők, a mikor nemzeteknek és népeknek erejükön felül merni kell. És ebbe van minden megadva. Mernetek kell erőtökön felül, ez adja meg azt azt ugrást, a mely szükséges a conservatizmus és haladás közötti út betöltésére. Kérdés lesz e hát mindannak daczára, hogy erőnkön felül merünk, lesz-e tavasz, lesz-e nyár? Hátha talán mi csinálnánk a tavaszt és nyarat, talán nem tudnánk az emberiség tavaszát és nyarát megcsinálni. De ma már nem mi csináljuk, hanem csinálja az a tábor, a melynek jelszava: a világnak összes proletárjai egyesüljetek. Az ügy a melyért küzdünk, már nem a magyarok ügye, hanem a nemzetek ügye, a dolgozó, a munkálkodó nép millióknak nemzetközi nagy ügye, a nemzetközi nagy kultúráé és hogy ez győz, az bizonyos. Mert ha győztek előtte társadalmak, a hol a vezetés tisztán a vezéreken múlt, úgy győzünk mi is, mert ma itt állunk a nemzetközi kongresszus számítása szerint 10 millió proletár, 10 millió ember, amely ismeri a czélját, a melynek van öntudata, egy oly világtörténelmi hadsereg az, a melyet a történelem nem tud felmutatni. És ebben a nagy világ történeti hadseregben rejlik a biztosíték, hogy lesz még tavasz, lesz még nyár. És hogy a nemzetközi összetartásnak mily nagyok a biztosítékai, mutatja az a körülmény, hogy Oroszország, a mely még ezelőtt 60 évvel, itt állt, hogy a magyar szabadságot leszerelésre bírja, ma is itt áll, de nem azért, hogy eljöjjön a magyarokat verni, hanem kezében a theror és gyilkos fegyver, nem a szabadság elnyomására, hanem a hatalmasok elnyomására törekszik. Megszűnt királyok, császárok és kiváltságosok hatalma, nincsen nekik semmi menedék váruk, nincs Oroszország, nincs segítség, a demokratia halad, mert a demokratia vezetése a vezérek kezéből milliók kezébe került vissza. És igen, eljön az az idő, a mely népmilliók lelkében élve küzd a munkásság felszabadításáért, küzd egy nagy harczban, a melyben talán kardnak is lesz szerepe, de ha már a szerepe meg volt a kalapács letöri a kardot, hogy a kalapács a munka uralmát megalapítsa. Ez a dolgozók márcziusa, ez az, amiből hiányzik a siránkozás. Mi azt mondjuk, nem siránkozunk. Sokan vagyunk, talán késik a küzdelem, de meg lesz. Ti csak siránkozzatok, nektek soh sem lesz az meg, amiért beszéltek, nektek, akik eljöttetek ide siránkozni. És t. munkástársak, az idők jele mutatja, hogy új márczius van készülőben, egy rettenetes márczius, mely új ideát hoz magával, egy új világot, a mely homlokegyenest ellenkezik a múlttal és összes hagyományaival, mert az emberiséget ki akarja venni az elnyomatás birodalmából és el akarja helyezni a munkásságnak, a szabadságnak birodalmába. És mi ezen történelmi hivatásunkat teljesíteni fogjuk. Garanczia erre, hogy soraink száma napról-napra nagyobbodik, erősbödik és mint többen és többen sorakoznak a zászló alá és ha ti kötelességeiteket teljesíteni fogjátok, úgy lesz, mint Lassale mondja, egy röpiratában, a melyet a munkássághoz intézett: munkások! a bíbor határ felébredt. Érzik a hajnal hasadása. Vérpiros a határszéle. Összegyülemlenek még a barna felhők, hogy a vérpiros hajnal hasadást eltakarják a világ szeme elől. De jön a zivatar, szétkergeti a felhőket a nap méltóságosan emelkedik fel és ragyog, egyaránt alá árasztva mindenkire a maga jótékony, éltető sugarát. Ugyanez a: 8. Björnsön, Bjórnsteme (1832—1910): norvég író, demokrata politikus.
