Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A fővárosi munkanélküliek memoranduma a közgyűléshez

1 1901. január 22. „Tekintetes közgyűlés! Mi munkanélküliek küldöttséget menesztettünk Halmos János polgármester úrhoz azon kérelemmel, hogy a székesfőváros közgyűlése gondoskodjék számunkra munkáról. Munkát kértünk s alamizsnát akartak adni! Látni akarták, hogy dolgos két kezünket mikép nyújtjuk ki a koldus kenyér után, látni akarták, hogyan vedlett át az erős önérzet erőtlen alamizsnává, látni akarták a csúf hódolatot, amelyre az üres gyomor hajtja a lelkeket, hallani akarták, hogy a büszke kiáltásunk munkáért mikép fullad el s a megalázott munkás hogyan nyöszörög kenyérért. Ezt utalványozták ki a munkásoknak. Munkánk eladó, de önérzetünket nem lehet felváltani koldus-garasokra. A fővárosi közgyűlés megérthette, talán meg is értette, hogy a munkanélküliek nem alamizsnát, hanem munkát akarnak. Abból a rengeteg pénzből akarunk valamit vissza, amelynek minden darabján a mi verejtékünk csillogott, amelyet a mi munkánk segített összegyűjteni s most, midőn üresek asztalaink, fűtetlenek szobáink, vékonyak ruháink, abból akarunk valamit visszakapni. Nem ajándékba kérjük ezt a pénzt, nem koldulni akarunk; dolgozni akarunk azon garasokért, amelyekért már megdolgoztunk;... és tanácskoztak Önök, jó urak! Elhatározták, hogy adnak munkát. A határozatok papiroson szépek szoktak lenni, de ezen határozatuk még a papiroson is felháborító. Ezrével vannak közöttünk iparos munkások és az egész munka, amelyet nagy kényszerűséggel kihámoztak, csak néhány napszámos embernek való s ez is olyan, amelyről a szakértők kimondották, hogy nem lehet ez idő szerint megkezdeni, csak később ha ellankad már a munkás keze, mikor már sírni sem tud a munkás. Nagyságos urak! nekünk is van feleségünk, nekünk is vannak gyermekeink! Heteken át fellármázta a főváros az újságokat a mi felsegítésünkkel s a vége az lett, hogy munkát még sem adott. A hivatalos statisztika 6—7 ezer munkanélkülit emleget! 30 ezren vagyunk, tisztelt főváros! A jól fűtött szobákban párolgó ebédjük mellett szépen ápolt kezeiket összedörzsölik, de gondolják csak meg, nagy a bűnük, tudtak volna munkát adni, de nem adtak. Tiltakozunk a székesfőváros határozata ellen, amelyet ők elfogadtak akkor, amidőn a munkát kérőket elkergették. Van munka, van pénz, csak a mi számunkra nincs, mert a székesfőváros közgyűlése nem nagy lelkesedéssel tette meg kötelességét. Eljárásukra hallják meg 30 ezer munkás elítélő szavát! Hallják meg a mi kiáltásunkat munkáért, amikor a főváros a mi szenvedéseinket elfelejti. Munkát adjanak! Kezdjék meg a szükséges építkezéseket s minden közmunkát. Foganatosítsa a főváros a munkálatokat házilag, hogy ilyetén a munkának teljes értéke ne a vállalkozó zsebeibe 1. 1896-tól ismétlődő jelenséggé vált a fővárosban a munkanélküliség, amely különösen a téli hónapokban tömegnyomort okozott. A főváros segélyekkel próbált a tüntető felvonulásokat is rendező munkásokon segíteni. Ld.: e tárgyban a 21. számú dokumentumot.