Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

nek más országokban hasonló czélokért küzdő, hasonló elveket valló társaikkal, kik mindenütt és mindnyájan az osztályharcz terén állanak, kiküzdendők azokat a jogokat, a miket tőlük elvontak és a melyek birtoklása nélkül a munkásosztály nagyon sokáig maradna kizsákmányolható tárgya a tőke birtokosának. Ezt az állapotot Magyarország munkásai sem tűrhetik, nem pedig azért, mert nem bírják tovább elviselni. A nagy munkás tömeg, Magyarország dolgozó méhei, munkájukkal szerzik meg másoknak a vagyont, kényelmet, a felesleget, a mit azok könnyű módon a kártyán, a lóversenyen és egyéb úri passziók kielégítése közben elpocsékolnak, megszerzik az úgynevezett „nemzeti vagyont" is, míg nekik véres verejtékű munkájuk mellett nélkülözés, nyomor és ínség, végtelen szegénység marad munkadíjul. Ehhez járul a jognélküliség minden alakzatban, a kitagadottság az alkotmányból és az alá rendelt szerep, a mire az uralkodó rendszer a munka emberét kárhoztatja. Ez az állapot pedig nem maradhat meg. Ezt meg kell változtatni. Hasznot hajtó emberek vagyunk; mi dolgozunk és nem a kizsákmányolók; mi teremtünk értékeket és nem azok, a kik fölöttünk az urat játszák, fölöttünk hatalmaskodnak és munkánk gyümölcsét zsebrevágják. Jogunk és kötelességünk ezt az állapotot igazságtalannak és embertelennek bélyegezni és ez ellen óvást emelni. Május elseje tehát az ünnepélyes tiltakozás napja. Az öntudatra ébredésnek megújuló nyilvánulása. Szózata a felgyülemlett keserűségnek és biztató útjelző a jövő győzelemre! Ezért ünnepeljük mi magyar munkások május elsejét! Szemünk előtt történik ez alkalommal az előkészülés Magyarország ezredéves fennállásának megünneplésére. Igaz, hogy a munkásosztály is ünnepelheti ezeréves szenvedésének az ünnepét. A régi századok jogegyenlőségét, a régi népek boldogságát felváltotta a meghaladott ezerév modern vívmánya: a munka kizsákmányolása. A jogot egyes osztályok, t. i. a vagyonosok a maguk számára biztosították és körülvették azt a törvényszakaszok és szuronyerdők védbástyájával, hogy ahhoz senki hozzá ne nyúlhasson. így biztosította magának a letűnt századok vívmányaként ma ünneplő uralkodó osztály a dolgozó osztályok kizsákmányolását és így biztosította magának ez az osztály a lehetőséget, mások munkája árán egészen tétlenül, boldogan élni, saját életük befejezésével nagy örökséget és ugyanolyan boldogságot övéinek hátrahagyni. Milyen a munkás élete?! Dolgozik, iparkodik és töri magát a hasznothajtó munkában, a haszon helyett nyomorúságos bért kap, egy elenyésző csekély részét az általa termelt értéknek. Nélkülözésben tengeti keresztül életét; a munka és szenvedés által megtört teste és lelke csakhamar tönkremegy és övéi számára a nyomort és szenvedést hagyhatja örökségül. Az ezeréves múlt után ilyen arányú eltéréssel számolhat be Magyarország uralkodó osztálya. Bemutatja államalkotásának igazán nagyszerű sikeres s áldásos művét. Véghezvitte, hogy a társadalom testében az osztályokra való bontás befejezett tényként áll előttünk és hogy ebből kifolyólag az osztályharcz mindjobban élesedik. Es most arra térünk át, hogy mit követelünk a májusi ünnep alkalmából. Követeljük mindenekelőtt a munkás-védtörvényhozást. Ennek alkatrészei: I. A nor¡5 225