Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Fokozott mérvben és elsősorban áll ez a legfontosabb néptáplálékra: a kenyérre nézve, amely a szegényebb néposztályoknak, tehát a lakosság legszélesebb körénei elemi szükséglete. Csakhogy a tapasztalat mindeddig azt igazolta, hogy pusztán hatósági intézkedésekkel, valamint a felügyelettel és ellenőrzéssel a piaczi viszonyokra árszabályozó^ befolyni nem lehet. A piacz durva kinövéseit a hatóság esetleg megtorolhatja, £ kereslet és kínálat viszonyait, a piaczi versenyt és a piaczi áralakulást azonbar a hatóság pusztán rendeletekkel nem irányíthatja. E czélt a főváros csak úgy érheti el sikeresen, ha intézményekkel lép a piaczra s akár mint termelő, akár mint fogyasztó maga is számottevő piaczi tényezőkénl szerepel. Ezen tapasztalati indokok késztették a fővárost arra, hogy már 1903. évber elhatározta, hogy a kenyér termelésére házi sütőműhelyt állít föl. Az intézkedés azonban csakis félrendszabály maradt volna, amennyiben csupán a főváros sajál szükségletének biztosítására irányult, de nem gondoskodott volna a nagyközönség érdekeiről, s nem védte volna azt a piaczi visszaélések ellen. Ilyen körülmények között indokoltnak és szükségesnek láttuk a községi sütőműhelyt oly keretben megvalósítani, amely már egyrészt a főváros házi szükségletéi ellátja, a fogyasztó közönség érdekeit is hathatósan szolgálja, amikor a piaczor mint számba veendő termelő a kenyér áralakulására helyes irányban szabályozólas hat, s a jó és olcsó kenyér feltételeit a modern technikai gépberendezés és a nagyüzerr egyéb előnyei révén biztosítja, másrészt kiküszöböli mindazokat a közegészségi és tisztasági aggályokat, amelyeknek veszélye a kis pékműhelyekkel szemben állandóan fennforog. A községi kenyérgyár azonban nemcsak árszabályozó hivatást van hivatva betölteni, hanem egyik további főczélja az is, hogy a fővárosban ma közfogyasztásra kerülő számos és felette különböző minőségű kenyérfélék között mintegy megállapítsa a lisztminőség és a burgonya tartalom szerint a helyes kenyértípust, amelyet íg> a többi pék már csak a verseny folytán is követni lesz kénytelen. Ezen két főhivatásán kívül a községi kenyérgyár sztrájk és esetleg ínséges időkben is hathatós eszköz lenne a hatóság kezében arra, hogy a közönségnek elemi szükséglete: a kenyér minden körülmények között biztosítva legyen. És pedig sztrájk esetére azáltal, hogy a községi kenyérgyár gépüzeménél fogva szakmunkások nélkül, avagy katonai munkaerővel is fenntartható, ínséges időkben pedig módjában áll a fővárosnak kenyérgyára útján a nép részére esetleg ingyen kenyeret is szolgáltatni. Mindezen nyomós közélelmezési indokokból, a törvényhatósági bizottság mai napon tartott közgyűlésében elhatározta, hogy úgy a főváros házi szükségletei, valamint a közfogyasztás czéljára, 525.000 korona maximalis építési és berendezési költségen, és napi 25.000 kg. kenyér termelésére alkalmas községi kenyérgyárat létesít, az erre a czélra engedélyezett 525.000 korona költség fedezetéül pedig a 10 millió koronás függő kölcsön megfelelő részletét kívánja igénybevenni. — F. L. Közgyűlési ír. 1502—1907. Fogalmazvány.