Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Részünkről a bizottság kívánságait méltányosaknak találtuk és azokra a szabályozás további tárgyalása során a lehetőségig figyelemmel leszünk. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos je'entése 1908. évi működéséről. Bp. 1909. 73. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának jelentése a Kálvin-tér rendezési terveiről 1911 Több mint száz éve annak, hogy a volt szabad kir. Pestváros közönsége, a helytartó tanács jóváhagyásával a pesti helvét hitvallású egyházközségnek — templom, paplak és iskola czéljára adományozta azt a telket, melyen jelenleg a Calvin-téri ref. templom és paplak áll. Kikötötte azonban Pestváros tanácsa és a tulajdonjognak az egyházközség javára történt bekebelezése alkalmával telekkönyvileg is biztosította, hogy az adományozott telek örökidőig csak ref. templom, paplak és iskola czéljára szolgálhat s más czélra használható ne legyen, továbbá fenntartotta a szabad rendelkezési jogát a templom és a volt Rottenbiller-féle, jelenleg a főváros tulajdonát képező ingatlan között levő átjáró tekintetében. A budapesti ev. ref. egyházközség, arra való tekintettel, hogy a Calvin-téri paplak és iskolaépület az igényeket és a modern kor követelményeit ma már semmiképpen sem elégítheti ki s a régi, rozoga épületek úgy közegészségi, mint tüzrendészeti és közbiztonsági szempontból egyaránt kifogás alá esnek, a Calvin-tér keretébe pedig már régóta nem illenek be — bejelentette a székesfővárosnak, hogy telkén a templom meghagyása mellett, teljesen új, modern palotát óhajt emeltetni és mert anyagi viszonyai azt kívánják, hogy a telek jobban kihasználtassék, nevezetesen, hogy az emelendő új palotában egyházi hivatalokon felül hasznot hajtó üzleti és esetleg lakóhelyiségek is legyenek — azt kérte a székesfővárostól, hogy az 1885-ben különben is két részre osztott telkeiről a fentemlített tulajdonjogi korlátozásokat töröltesse. Az egyházközségnek ez a beadványa időszerűvé tette, hogy a hatóságok a Calvin-tér szabályozásának kérdését napirendre tűzzék. Ide vonatkozólag már régebben a főváros kebelében az az eszme merült fel, hogy a Calvin-tér a templom felőli ovális határvonal lényeges módosításával szabályoztassék. Ez a megoldás, ha csupán a forgalmi szempontokat tekintjük, üdvös lett volna ugyan, azonban erről le kellett mondani, mert az említett szabályozás mellett a templomot is le kellett volna bontani és a közpénztárra rendkívül nagy pénzáldozatok nehezedtek volna, mindezeken felül pedig a Calvin-tér, mely a főváros legeredetibb terei közül való, sajátos karakterét teljesen elvesztette volna. A tér, mint a sokféle irányból jövő nagyforgalmi útvonalak góczpontja, sajátszerűen alakult ki s jellegének kidomborításához tartozik a szabálytalan elhelyezésű templom, mely a tér hangulatát uralja.