Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

raesebb kijelölése, másrészt mélyen tisztelt polgártársaimnak legbecsesebb bizalma által részesíttettem. És e váratlan kitüntetés, mely messze túlszárnyalta csekély érdemeim, csekély tehetségeim szerény határait, kétszeresen megtisztelő' reám nézve, nemcsak az állás kivételes fontosságánál s díszénél fogva, hanem főleg azért is, mivel e kettős kitüntetésben távolról sem keresve azt, hanem a bizalomnak valóban váratlan nyilvánulása folytán valék szerencsés részesülni. (Éljenzés.) Hazafias készséggel hajlok meg a tisztelt közgyűlés parancsoló szavazata előtt, — polgári készséggel fogadom el azon díszes s fontos állást, melyre önöknek felette becses bizalmuk érdemen túl felhívott, — elfogadom egy részt a haza s szülővárosom iránti kötelességérzettől vezéreltetve, másrészt azon gondolattól, azon meggyőződéstől áthatva, hogy hivatásom nehéz kötelességeinek becsületes s lelkiismeretes teljesítése közben, — a haza és az egyesített főváros közjaváért sem áldozatot, sem fáradságot nem kímélve, — önökkel tisztelt polgártársak fogom az előttünk megnyílt új aera örömeit, vagy ha Isten úgy akarja nehézségeit is férfiasan megosztani. — De örömteljes kebellel fogadom e megtiszeltetést s kitüntetést különösen azért, mivel ez által nekem jutott azon kivételes szerencse, a fővárosi törvényhatóság alakításáról s rendezéséről szóló, nemcsak az egyesült főváros, hanem az egész magyar hazára nézve egyik legfontosabb törvénynek végrehajtását előmozdítani; — ezen törvényt, s annak egyes intézkedéseit az életbe átültetni, — s így hazánk fővárosa jövendő nagyságához, fényéhez, dicsőségéhez s ahhoz, hogy ezeknek helyes alapja megvettessék, csekély tehetségeimmel is hozzájárulni. És mindez annál inkább örömömre szolgál, mivel egyúttal legkedvesebb alkalmat nyújt, mélyen érzett hálámat nemcsak szülővárosom, hanem azon város iránt különösen, melyben ifjú koromtól fogva évek hosszú során át a nyilvános élet terén működtem, s mely engemet már más alkalommal is több irányban az alkotmányos élet legnagyobb kitüntetéseiben részesíteni kegyes volt, — legalább csekély részben leróhatni. (Éljenzés.) A fővárosi törvényhatóság alakításáról s rendezéséről szóló 1872. évi 36. t. cz. egyike a törvényhozás legfontosabb műveinek. Czélja ezen törvénynek egy szellemileg és anyagilag hatalmas központ alkotása, — czélja, hogy Budapest nagy, de egyszersmind magyar s nemzeti főváros legyen, oly főváros, mely nemcsak a nemzeti művelődésnek, de egyúttal az ország államiságának is látható jelét képezze; — czélja e törvénynek, hogy a főváros ily irányban rendeztessék, hogy jól szervezett, jól vezetett, folyton éber és tettre kész közigazgatása legyen, — mert csak ily közigazgatás felelhet meg a mai kor jogosult igényeinek. Azon ténykörülmény, hogy a főváros alakításáról s rendezéséről külön törvény alkottatott, kétségtelenül oda mutat, hogy a törvényhozás egész lelkesedéssel ragadta meg az egyesítésnek eszméjét; mert ismerte az ország hangulatát, ismerte a közvélemény óhajtását, s teljes tudatával bírt annak, hogy nincs Európának egy nemzete sem, mely nagyobb kegyelettel viseltetnék fővárosa iránt, mint a magyar; oda mutat továbbá, hogy a törvényhozás kiváló fontosságot tulajdonított a központ helyes szervezetének; — tanúságul szolgál végre, hogy a törvényhozás kellő tekintetbe kívánta venni a főváros sajátságos viszonyait, és azon kivételes álláspontot, melyben az egyesített főváros törvényhatósága, mint hazánk központja és szíve, az ország többi törvényhatóságaitól különbözik.